Könyv

Egyre-másra indulnak a zsebkönyvsorozatok a magyar piacon, pedig már többször temették a műfajt. Utánajártunk, kinek áll ez érdekében.

Első kötete fülszövegében írta Petri, hogy nem akar csak költő lenni. Aztán úgy esett, hogy mégis csak költő maradt; nem írt drámákat, regényeket, soha nem tért át más műfajra.

A középkori Oroszországban lassan telik az idő, talán nem is telik, nem is létezik. Ebbe az időn kívüli óorosz világba vezeti el az olvasót Jevgenyij Vodolazkin oroszul 2012-ben megjelent, máris világhírű nagyregénye.

Szemtelenül kúl, ugyanakkor üdítően szimpatikus vállalkozásba fogott a közéleti kérdések elemzésével foglalkozó liberális szellemi műhely, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, Tóth Csaba.

Esterházy Péter már elfelejtette ezt a kitűnő könyvcímet, mi azonban még egy darabig benne maradunk a poppolitikában, ami így egybeírva viccesen hangzik, de meddig bírunk még nevetni rajta?

Végigjátszotta és végigverselte a huszadik század második felét. Állandó tagja volt az akkor épp Hungáriára keresztelt New York kávéház irodalmi asztaltársaságának. Létrehozója volt a költészetet népszerűsítő tévéműsornak, a Lyukasórának. Alapítója a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. A 88 éves költőt budai otthonában kerestük fel, hogy frissen megjelent esszékötetéről, a mindent néven nevező erotikus líráról vagy épp Illyés Gyuláról és az MMA-ról beszélgessünk.

„Egy mellényúlás, és kész, véged.”

„Ha meggondolom, hogy majdnem ötven éve, hogy utoljára találkoztunk, hálásnak kell lennem sorsom iránt, hogy Magyarországot lebukásom után elhagytam… Remélem, hogy Te is csak külsőleg öregedtél meg, mint én. Még ma is emlékszem, hogy nyolc év előtt, amikor Budapesten voltam, egy óráig fel és alá mentem a Pozsonyi út 1. előtt és nem tudtam rászánni magamat, hogy meglátogassalak, mert elrettentett, hogy nem leszünk képes egymásra úgy gondolni, amilyenek voltunk a 30-as években” – írja 1985. április 24-én Gyarmati Fanninak az élete javát Alfred Reynolds néven Londonban töltő Reinhold Alfréd.

Az emlékezés sajátos módját választotta a Miskolci Nemzeti Színház.

1999-ben Barabási Albert-László és kutatócsoportja megmérte, hogy „hány lépés” az internet. Az akkor még gráfelméletnek számító kutatások azóta önálló tudománnyá váltak. Most megjelent hozzá a tankönyv is.

Csak találnám meg valahogy azt a kezdőmondatot, amit most ő írna.