Könyv

Majdnem őszikék

Peer Krisztián: Bizony

Kritika

A Bizony immár a harmadik verseskötete Peer Krisztiánnak a nagy újrakezdése óta (2002 és 2017 között nem adott ki könyvet).

A 42 főleg a szerelmi gyászköltészet miatt vált emlékezetessé, aztán a Nem a sajátod a tapogatódzó továbblépés lehetőségeit kereste, az új könyv pedig tartja az irányt, csak épp egy furcsa fordulattal: a beszélő megfordul, és háttal megy előre. Ezt a váltást már a kétoldalnyi mottók egyik fele is megelőlegezi (főleg a Tandori-idézet: „Háttal megyek, csak az kerül / elém, amit már elhagyok”), a másik fele pedig kijelöli a kötet központi önmetaforáját, a bölényt (más néven bisont, innen a cím). Önmitizálás a javából, de Peerre mindig is jellemző volt a jó értelemben vett gátlástalanság, amelyből most sincs hiány: a frivolitás, a költői magabiztosság („Négyből hármat bármikor lehoz a Jelenkor”), a költőtársak skrupulusoktól mentes emlegetése vagy éppen a kényességre való fittyet hányás („Van ez a közös furcsaság / a NER-ben és a Kozmoszban”) ismét csak alapvetés.

A mottók kirajzolta két motívumból fakadnak a Bizony fő témái: a gyerekkor, a családi emlékek, a költői indulás mellett a kiöregedés, a domesztikálódás, a rezervátumként felfogott kert. Mindez továbbra is az alanyi költészet részeként, ami már Peer önjellemzése szerint is kiment a divatból („Kevesen maradtunk, / akik még mernek E/1-ben”). Nagyon is jó, hogy van, aki még csinál ilyet, a bőrét vásárra vivő költő önmegjelenítése mégiscsak a költészet egyik klasszikus és maradandó formája. A beszélő, aki látványosan azonosítható Peer Krisztiánnal, határhelyzetből szólal meg: túl van a felén, bőven van mire visszatekintenie, és tapasztalatai birtokában valamit már meg is kellene tudnia fogalmazni („Mert mondani kéne az életről valamit. / A fiataloknak”).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.