Könyv

Majdnem őszikék

Peer Krisztián: Bizony

Kritika

A Bizony immár a harmadik verseskötete Peer Krisztiánnak a nagy újrakezdése óta (2002 és 2017 között nem adott ki könyvet).

A 42 főleg a szerelmi gyászköltészet miatt vált emlékezetessé, aztán a Nem a sajátod a tapogatódzó továbblépés lehetőségeit kereste, az új könyv pedig tartja az irányt, csak épp egy furcsa fordulattal: a beszélő megfordul, és háttal megy előre. Ezt a váltást már a kétoldalnyi mottók egyik fele is megelőlegezi (főleg a Tandori-idézet: „Háttal megyek, csak az kerül / elém, amit már elhagyok”), a másik fele pedig kijelöli a kötet központi önmetaforáját, a bölényt (más néven bisont, innen a cím). Önmitizálás a javából, de Peerre mindig is jellemző volt a jó értelemben vett gátlástalanság, amelyből most sincs hiány: a frivolitás, a költői magabiztosság („Négyből hármat bármikor lehoz a Jelenkor”), a költőtársak skrupulusoktól mentes emlegetése vagy éppen a kényességre való fittyet hányás („Van ez a közös furcsaság / a NER-ben és a Kozmoszban”) ismét csak alapvetés.

A mottók kirajzolta két motívumból fakadnak a Bizony fő témái: a gyerekkor, a családi emlékek, a költői indulás mellett a kiöregedés, a domesztikálódás, a rezervátumként felfogott kert. Mindez továbbra is az alanyi költészet részeként, ami már Peer önjellemzése szerint is kiment a divatból („Kevesen maradtunk, / akik még mernek E/1-ben”). Nagyon is jó, hogy van, aki még csinál ilyet, a bőrét vásárra vivő költő önmegjelenítése mégiscsak a költészet egyik klasszikus és maradandó formája. A beszélő, aki látványosan azonosítható Peer Krisztiánnal, határhelyzetből szólal meg: túl van a felén, bőven van mire visszatekintenie, és tapasztalatai birtokában valamit már meg is kellene tudnia fogalmazni („Mert mondani kéne az életről valamit. / A fiataloknak”).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.