Hogyan etesd a házi könyvtáradat?

Árulkodó polcok

Könyv

Könyvet nemcsak olvasni jó, hanem venni, örökölni, birtokolni is. De hogyan tároljuk őket, mennyit és meddig, és hogyan szabaduljunk meg tőlük? És mit árul el a házi könyvtár a gazdájáról? Összegyűjtöttünk pár személyes történetet.

„Sima, egyszerű betűrend. És lehetőleg Updike ne az Á betűnél legyen, ahogy ezt egy kedves olvasónktól hallottam” – válaszolja Istók Anna, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ könyvtárosa, író arra a kérdésünkre, milyen a még minimálisan használható, azaz kereshető házi könyvtár.

Rend a lelke

Anna saját házi könyvtárán látszik minden korszakának lenyomata. „De látszik a személyiségem és a magánéletem alakulása, vannak benne örökségek, összeolvadások, különgyűjtemények, részlegek is.” Sokáig a könyvek külleme alapján, magasság, szín rendezte a polcait, aztán egy nyári szünetben rászánta magát, hogy a Cutter-féle könyvtári rendszer alapján besorolja az írókat. Ehhez persze vásárolni kellett pár új könyvszekrényt. Főként a helyhiány az oka, hogy egy ideje már csak kedvenceit veszi meg. „De az is közrejátszik, hogy könyvtárosként, ha el akarok olvasni valamit, hazaviszem. Viszont vannak olyan könyvek, amelyeket aztán nem bírok visszavinni, évekig hosszabbítgatom magamnak, míg a végén leselejtezik a kedvemért.”

Anna elmeséli azt is, hogy szinte naponta érkeznek a felajánlások a könyvtárba, sokan szeretnének megszabadulni a rokonoktól megörökölt házi könyvtártól, esetleg költözés miatt a sajátjuktól. „Ezek általában régi klasszikusok, illetve a 70-es, 80-as évek sikerkönyvsorozatai, nem túl esztétikus állapotban. Az emberek számára a könyv még ma is érték, még akkor is, ha maguk nem olvasnak, szentségtörésnek tartják kidobni, és keresik a lehetőségeket, hova tudnák felajánlani a saját »állományukat«. Ez szép gesztus, ám ezeket a könyveket, főképp ilyen állapotban, már nem veszik kézbe az olvasók, így mi is csak pótlásra válogatunk belőlük.” A maradékot az úgynevezett rongyos könyvvásárokon próbálják értékesíteni, aztán ha nem kel el, egy év után a papírgyűjtésben végzi, és a befolyt összeget új könyvek vásárlására fordítják. „Néha kapunk egészen különleges gyűjteményeket is, és van olyan olvasónk, aki könyvimádó, nem bír ellenállni neki, megveszi az újdonságokat, kiolvassa, és már hozza is nekünk ajándékba. Vadonatúj kortárs kötetekről beszélünk, na, az ilyen felajánlásokat nagyon szeretjük. És aztán vannak vicces sztorik is. Volt, aki elhozta nekünk ajándékba a Mein Kampfot, majd másnap visszakérte.”

A megszokott látvány

Tamás Zsuzsa író könyvek között nőtt fel, már a szüleinek is több ezer kötetes könyvtáruk volt. „Ha a könyveket sokáig nem is nyitottam ki, a gerincüket ismertem, mint a tenyeremet, és sokat gondolkoztam olyan címeken, mint hogy Legyen krizantém, A naptestű Pa’i vagy hogy Miért ölte meg Káin Ábelt?. Ezek a címek mint nyelvi képződmények izgattak, de évekbe telt, míg lassan értelmet nyertek. Utóbbi egyébként egy zsidóvicc-gyűjtemény címe” – teszi hozzá. Már gyerekkorában alakulóban volt a saját könyvtára, bár ezek még a testvéreivel közös könyvek voltak. „A tulajdonlás kérdése akkor merült fel, amikor anyám halála után apám kisebb lakásba költözött. Végül is a ma már klasszikusnak számító Lázár Ervin-, Csukás István-, Janikovszky-kötetek mind nálam landoltak, de most már én őrzöm a Népek meséi sorozatot is, amely egyébként sokáig apám tulajdonaként szerepelt a házi könyvtárban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.