„Sima, egyszerű betűrend. És lehetőleg Updike ne az Á betűnél legyen, ahogy ezt egy kedves olvasónktól hallottam” – válaszolja Istók Anna, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ könyvtárosa, író arra a kérdésünkre, milyen a még minimálisan használható, azaz kereshető házi könyvtár.
Rend a lelke
Anna saját házi könyvtárán látszik minden korszakának lenyomata. „De látszik a személyiségem és a magánéletem alakulása, vannak benne örökségek, összeolvadások, különgyűjtemények, részlegek is.” Sokáig a könyvek külleme alapján, magasság, szín rendezte a polcait, aztán egy nyári szünetben rászánta magát, hogy a Cutter-féle könyvtári rendszer alapján besorolja az írókat. Ehhez persze vásárolni kellett pár új könyvszekrényt. Főként a helyhiány az oka, hogy egy ideje már csak kedvenceit veszi meg. „De az is közrejátszik, hogy könyvtárosként, ha el akarok olvasni valamit, hazaviszem. Viszont vannak olyan könyvek, amelyeket aztán nem bírok visszavinni, évekig hosszabbítgatom magamnak, míg a végén leselejtezik a kedvemért.”
Anna elmeséli azt is, hogy szinte naponta érkeznek a felajánlások a könyvtárba, sokan szeretnének megszabadulni a rokonoktól megörökölt házi könyvtártól, esetleg költözés miatt a sajátjuktól. „Ezek általában régi klasszikusok, illetve a 70-es, 80-as évek sikerkönyvsorozatai, nem túl esztétikus állapotban. Az emberek számára a könyv még ma is érték, még akkor is, ha maguk nem olvasnak, szentségtörésnek tartják kidobni, és keresik a lehetőségeket, hova tudnák felajánlani a saját »állományukat«. Ez szép gesztus, ám ezeket a könyveket, főképp ilyen állapotban, már nem veszik kézbe az olvasók, így mi is csak pótlásra válogatunk belőlük.” A maradékot az úgynevezett rongyos könyvvásárokon próbálják értékesíteni, aztán ha nem kel el, egy év után a papírgyűjtésben végzi, és a befolyt összeget új könyvek vásárlására fordítják. „Néha kapunk egészen különleges gyűjteményeket is, és van olyan olvasónk, aki könyvimádó, nem bír ellenállni neki, megveszi az újdonságokat, kiolvassa, és már hozza is nekünk ajándékba. Vadonatúj kortárs kötetekről beszélünk, na, az ilyen felajánlásokat nagyon szeretjük. És aztán vannak vicces sztorik is. Volt, aki elhozta nekünk ajándékba a Mein Kampfot, majd másnap visszakérte.”
A megszokott látvány
Tamás Zsuzsa író könyvek között nőtt fel, már a szüleinek is több ezer kötetes könyvtáruk volt. „Ha a könyveket sokáig nem is nyitottam ki, a gerincüket ismertem, mint a tenyeremet, és sokat gondolkoztam olyan címeken, mint hogy Legyen krizantém, A naptestű Pa’i vagy hogy Miért ölte meg Káin Ábelt?. Ezek a címek mint nyelvi képződmények izgattak, de évekbe telt, míg lassan értelmet nyertek. Utóbbi egyébként egy zsidóvicc-gyűjtemény címe” – teszi hozzá. Már gyerekkorában alakulóban volt a saját könyvtára, bár ezek még a testvéreivel közös könyvek voltak. „A tulajdonlás kérdése akkor merült fel, amikor anyám halála után apám kisebb lakásba költözött. Végül is a ma már klasszikusnak számító Lázár Ervin-, Csukás István-, Janikovszky-kötetek mind nálam landoltak, de most már én őrzöm a Népek meséi sorozatot is, amely egyébként sokáig apám tulajdonaként szerepelt a házi könyvtárban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
