Hogyan etesd a házi könyvtáradat?

Árulkodó polcok

Könyv

Könyvet nemcsak olvasni jó, hanem venni, örökölni, birtokolni is. De hogyan tároljuk őket, mennyit és meddig, és hogyan szabaduljunk meg tőlük? És mit árul el a házi könyvtár a gazdájáról? Összegyűjtöttünk pár személyes történetet.

„Sima, egyszerű betűrend. És lehetőleg Updike ne az Á betűnél legyen, ahogy ezt egy kedves olvasónktól hallottam” – válaszolja Istók Anna, a Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ könyvtárosa, író arra a kérdésünkre, milyen a még minimálisan használható, azaz kereshető házi könyvtár.

Rend a lelke

Anna saját házi könyvtárán látszik minden korszakának lenyomata. „De látszik a személyiségem és a magánéletem alakulása, vannak benne örökségek, összeolvadások, különgyűjtemények, részlegek is.” Sokáig a könyvek külleme alapján, magasság, szín rendezte a polcait, aztán egy nyári szünetben rászánta magát, hogy a Cutter-féle könyvtári rendszer alapján besorolja az írókat. Ehhez persze vásárolni kellett pár új könyvszekrényt. Főként a helyhiány az oka, hogy egy ideje már csak kedvenceit veszi meg. „De az is közrejátszik, hogy könyvtárosként, ha el akarok olvasni valamit, hazaviszem. Viszont vannak olyan könyvek, amelyeket aztán nem bírok visszavinni, évekig hosszabbítgatom magamnak, míg a végén leselejtezik a kedvemért.”

Anna elmeséli azt is, hogy szinte naponta érkeznek a felajánlások a könyvtárba, sokan szeretnének megszabadulni a rokonoktól megörökölt házi könyvtártól, esetleg költözés miatt a sajátjuktól. „Ezek általában régi klasszikusok, illetve a 70-es, 80-as évek sikerkönyvsorozatai, nem túl esztétikus állapotban. Az emberek számára a könyv még ma is érték, még akkor is, ha maguk nem olvasnak, szentségtörésnek tartják kidobni, és keresik a lehetőségeket, hova tudnák felajánlani a saját »állományukat«. Ez szép gesztus, ám ezeket a könyveket, főképp ilyen állapotban, már nem veszik kézbe az olvasók, így mi is csak pótlásra válogatunk belőlük.” A maradékot az úgynevezett rongyos könyvvásárokon próbálják értékesíteni, aztán ha nem kel el, egy év után a papírgyűjtésben végzi, és a befolyt összeget új könyvek vásárlására fordítják. „Néha kapunk egészen különleges gyűjteményeket is, és van olyan olvasónk, aki könyvimádó, nem bír ellenállni neki, megveszi az újdonságokat, kiolvassa, és már hozza is nekünk ajándékba. Vadonatúj kortárs kötetekről beszélünk, na, az ilyen felajánlásokat nagyon szeretjük. És aztán vannak vicces sztorik is. Volt, aki elhozta nekünk ajándékba a Mein Kampfot, majd másnap visszakérte.”

A megszokott látvány

Tamás Zsuzsa író könyvek között nőtt fel, már a szüleinek is több ezer kötetes könyvtáruk volt. „Ha a könyveket sokáig nem is nyitottam ki, a gerincüket ismertem, mint a tenyeremet, és sokat gondolkoztam olyan címeken, mint hogy Legyen krizantém, A naptestű Pa’i vagy hogy Miért ölte meg Káin Ábelt?. Ezek a címek mint nyelvi képződmények izgattak, de évekbe telt, míg lassan értelmet nyertek. Utóbbi egyébként egy zsidóvicc-gyűjtemény címe” – teszi hozzá. Már gyerekkorában alakulóban volt a saját könyvtára, bár ezek még a testvéreivel közös könyvek voltak. „A tulajdonlás kérdése akkor merült fel, amikor anyám halála után apám kisebb lakásba költözött. Végül is a ma már klasszikusnak számító Lázár Ervin-, Csukás István-, Janikovszky-kötetek mind nálam landoltak, de most már én őrzöm a Népek meséi sorozatot is, amely egyébként sokáig apám tulajdonaként szerepelt a házi könyvtárban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.