rés a présen

„A valóság útvesztője”

  • rés a présen
  • 2024. április 3.

Könyv

Láng Orsolya költő, illusztrátor, filmes

rés a présen: Most jelent meg a Ház, délután című versesköteted. Milyen ritmusban váltakoznak nálad a műfajok?

Láng Orsolya: A legutóbbi kötetem óta három év telt el. Párhuzamosan futnak bennem különböző műfajú projektek, a Ház, délután összerakása alatt például – hosszabb kihagyás után – újra fontos lett a rajzolás. Novemberben volt egy kiállításom a Nyitott Műhelyben, Új gyakorlatok címmel (a rajzok megnézhetők a Láng Orsolya képei nevű Facebook-oldalon). Azt hiszem, mindig van áthallás, összefüggés a szövegeim és a képeim között.

rap: Nem jelölsz meg helyeket, illetve helyszíneket a versekben. Ennek van jelentősége?

LO: Az, hogy milyen fontosak számomra a helyszínek, a Pályamatricák című kötetemben manifesztálódik a legkonkrétabban. Lényegesebbnek tartom az atmoszférát, mint a pontos földrajzi koordinátákat. A kötetben több ház is szerepel, és azért gondoltam, hogy legyen ez az egész kötet címe, mert a megállapodás és a mozgásban levés is benne van.

A ház mint ingatlan, a délután mint inga. Számomra egyformán fontos az úton levés és az otthon levés. A kötetben több halálvers, illetve hommage is helyet kapott, mint a máshol levés egy másik dimenziója.

rap: A filmes és a költői világod hogyan kötődik össze?

LO: A grafika és az irodalom egyformán vonzott, így jött képbe a film. Később rájöttem, hogy nehezen dolgozom stábbal, a színészi játékkal problémáim vannak, túl nagy az apparátus. A kolozsvári Sapientia után a budapesti MOME-n mesteriztem rajzanimációval. A legtermékenyebb filmes korszakom az egyetem előtt volt. A Műútnak készített könyv­trailerek esetében found footage-ból (talált nyersanyag) dolgoztam. Az írott szöveg inspirált, a könyv motívumait és alaptónusát kerestem magán- és közarchívumokban. A talált anyagot megvágtam, és felfűztem egy dramaturgiai függvénygörbére. A könyvillusztrálást azért szeretem, mert egyszerre működteti az alkotói autonómiát és a kollektivitást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.