rés a présen

„A valóság útvesztője”

  • rés a présen
  • 2024. április 3.

Könyv

Láng Orsolya költő, illusztrátor, filmes

rés a présen: Most jelent meg a Ház, délután című versesköteted. Milyen ritmusban váltakoznak nálad a műfajok?

Láng Orsolya: A legutóbbi kötetem óta három év telt el. Párhuzamosan futnak bennem különböző műfajú projektek, a Ház, délután összerakása alatt például – hosszabb kihagyás után – újra fontos lett a rajzolás. Novemberben volt egy kiállításom a Nyitott Műhelyben, Új gyakorlatok címmel (a rajzok megnézhetők a Láng Orsolya képei nevű Facebook-oldalon). Azt hiszem, mindig van áthallás, összefüggés a szövegeim és a képeim között.

rap: Nem jelölsz meg helyeket, illetve helyszíneket a versekben. Ennek van jelentősége?

LO: Az, hogy milyen fontosak számomra a helyszínek, a Pályamatricák című kötetemben manifesztálódik a legkonkrétabban. Lényegesebbnek tartom az atmoszférát, mint a pontos földrajzi koordinátákat. A kötetben több ház is szerepel, és azért gondoltam, hogy legyen ez az egész kötet címe, mert a megállapodás és a mozgásban levés is benne van.

A ház mint ingatlan, a délután mint inga. Számomra egyformán fontos az úton levés és az otthon levés. A kötetben több halálvers, illetve hommage is helyet kapott, mint a máshol levés egy másik dimenziója.

rap: A filmes és a költői világod hogyan kötődik össze?

LO: A grafika és az irodalom egyformán vonzott, így jött képbe a film. Később rájöttem, hogy nehezen dolgozom stábbal, a színészi játékkal problémáim vannak, túl nagy az apparátus. A kolozsvári Sapientia után a budapesti MOME-n mesteriztem rajzanimációval. A legtermékenyebb filmes korszakom az egyetem előtt volt. A Műútnak készített könyv­trailerek esetében found footage-ból (talált nyersanyag) dolgoztam. Az írott szöveg inspirált, a könyv motívumait és alaptónusát kerestem magán- és közarchívumokban. A talált anyagot megvágtam, és felfűztem egy dramaturgiai függvénygörbére. A könyvillusztrálást azért szeretem, mert egyszerre működteti az alkotói autonómiát és a kollektivitást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.