rés a présen

„A valóság útvesztője”

  • rés a présen
  • 2024. április 3.

Könyv

Láng Orsolya költő, illusztrátor, filmes

rés a présen: Most jelent meg a Ház, délután című versesköteted. Milyen ritmusban váltakoznak nálad a műfajok?

Láng Orsolya: A legutóbbi kötetem óta három év telt el. Párhuzamosan futnak bennem különböző műfajú projektek, a Ház, délután összerakása alatt például – hosszabb kihagyás után – újra fontos lett a rajzolás. Novemberben volt egy kiállításom a Nyitott Műhelyben, Új gyakorlatok címmel (a rajzok megnézhetők a Láng Orsolya képei nevű Facebook-oldalon). Azt hiszem, mindig van áthallás, összefüggés a szövegeim és a képeim között.

rap: Nem jelölsz meg helyeket, illetve helyszíneket a versekben. Ennek van jelentősége?

LO: Az, hogy milyen fontosak számomra a helyszínek, a Pályamatricák című kötetemben manifesztálódik a legkonkrétabban. Lényegesebbnek tartom az atmoszférát, mint a pontos földrajzi koordinátákat. A kötetben több ház is szerepel, és azért gondoltam, hogy legyen ez az egész kötet címe, mert a megállapodás és a mozgásban levés is benne van.

A ház mint ingatlan, a délután mint inga. Számomra egyformán fontos az úton levés és az otthon levés. A kötetben több halálvers, illetve hommage is helyet kapott, mint a máshol levés egy másik dimenziója.

rap: A filmes és a költői világod hogyan kötődik össze?

LO: A grafika és az irodalom egyformán vonzott, így jött képbe a film. Később rájöttem, hogy nehezen dolgozom stábbal, a színészi játékkal problémáim vannak, túl nagy az apparátus. A kolozsvári Sapientia után a budapesti MOME-n mesteriztem rajzanimációval. A legtermékenyebb filmes korszakom az egyetem előtt volt. A Műútnak készített könyv­trailerek esetében found footage-ból (talált nyersanyag) dolgoztam. Az írott szöveg inspirált, a könyv motívumait és alaptónusát kerestem magán- és közarchívumokban. A talált anyagot megvágtam, és felfűztem egy dramaturgiai függvénygörbére. A könyvillusztrálást azért szeretem, mert egyszerre működteti az alkotói autonómiát és a kollektivitást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.