rés a présen: Dohy Balázs rendezővel ketten pályáztatok új, független produkció létrehozására Budapest önkormányzatának Staféta pályázatán – és nyertetek. Mikor készült el a darab?
Somorjai Réka: 2021-ben, szakdolgozatra készült, tehát vizsgadarabként indult a BOJZ című darabom története. Két év múlva a sikeres Mastercard pályázat miatt kerestem meg Balázst, aki csatlakozott a produkcióhoz. Az azóta sajnos elhunyt Szilágyi Mari (SzínMűHely Alapítvány) bizalmat szavazott az előadásnak, és segített a pályázatok megírásában. Az utolsó lökést a Staféta adta meg ahhoz, hogy létrejöhessen az előadás a Szkéné Színházban. Szorosan együttműködtünk Dimitrov Nikolettával, aki a kezdetektől segített az operatív teendőkben. Így indult a BOJZ megvalósulásának története. A darabnak létezik egy ősváltozata, amelyet azután több okból átírtunk.
rap: Mióta és milyen hatásra készültél drámaírónak?
SR: Mindig vonzott a színház. Pszichológusként végeztem az ELTE-n, innen jön, hogy elsősorban az interperszonális helyzetek, belső és külső konfliktusok érdekelnek. Amikor a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemre felvételiztem, kiderült, hogy van érzékem a hétköznapi szituációk, a valódi emberi sorsok leírásához is. Szerencsém, hogy kiváló tanároktól tanulhattam. Albert Mária és Kárpáti Péter voltak azok, akik biztattak, hogy foglalkozzak drámaírással. Marosvásárhely kivételes pozícióban lévő város. A magyar és a román kultúra keveredik benne, és ez a sokszínűség az írásra is felszabadítóan hat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
