Interjú

„A vasaló alakú sebhely”

Martyna Bunda író, újságíró

Könyv

Mi a különbség szépíró és újságíró között? Mi hozza össze a fiatal feministákat és a kasubföldi asszonyokat? Válhat-e egy családregény a tágabb közösség történetévé? Erről is beszélgettünk a lengyel szerzővel, akinek tavaly két kötete is megjelent magyarul.

Magyar Narancs: A Polityka című lapnál dolgozol. Mennyiben határozza meg az újság­írói látásmód a szépírói működésedet?

Martyna Bunda: Az újságíró alapvetően elemez, míg a szépíró elsősorban az intuícióira támaszkodik, de tény, hogy sok olyan történet ragadott meg, amellyel a riporteri munkáim során találkoztam. Nagyon nehéz összekapcsolni ezt a két különböző munkafolyamatot. Amikor előálltam az első regényem ötletével, az ügynököm szkeptikus volt, hogy lehetséges-e sikeresen átlépni egyik világból a másikba. Valóban nem volt könnyű, de az általam feldolgozott történeteknek mindig volt egy közös témájuk, mégpedig az, hogy hogyan tudunk túllépni a traumatikus tapasztalatokon. Ez nagyon fontos forrás volt a személyes éle­temben, és sokat merítettem belőle íróként is.

MN: Magyarul nemrég jelent meg az első regényed, a 2017-es Ridegség. Miért döntöttél úgy, hogy rögtön egy ennyire összetett családregénnyel kezded a szépírói pályádat?

MB: Nem tudatos döntés eredménye volt. Elkezdtem jeleneteket írni, de sokáig én sem tudtam, hogy ez egy családtörténet lesz, annyira átitatták az újságíróként szerzett tapasztalataim. A regényben leírtakhoz hasonló történetekről számoltak be például azok is, akik a varsói felkelést élték át, sok embernek vannak tehát hasonló élményei Lengyelországban. Különösen nehéz pillanat volt, amikor rájöttem, hogy valójában a saját családom történetét írom.

MN: Tehát a leírtak valós eseményeken alapulnak?

MB: A családi legendárium számos apró elemét dolgoztam bele a könyvbe, például tényleg a fán hintáztatták az egyik tyúkot, és valóban a csatornába vizelt a malac. Az elsődleges célom mégis inkább az volt, hogy az alkalmazkodóképességről és a traumákon való túllépésről próbáljak beszélni. Amit cselekményszinten a családom történetéből vettem át, az a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak és a vasalóval ejtett seb története. Ez a dédnagymamám története, amely tabunak számított a családban. Gyerekkoromban egyszer rányitottam a dédimre fürdés közben, és akkor láttam meg a hasán a vasaló alakú sebhelyet. Ekkor még nem tudatosult bennem, hogy mit láttam. Csak a puszta látványra emlékszem, és arra, hogy bár akkor már elég nagy gyerek voltam, bepisiltem az ijedségtől.

MN: A könyv női szereplőinek tapasztalatai valóban nem helyspecifikusak, olvasás közben sokszor éreztem úgy, hogy akár a magyar Alföldön is játszódhatna a cselekmény. Sok szempontból mégis meghatározó, hogy Kasubföldön járunk.

MB: Ez egy elég különleges régiója az országnak. Lengyelország története során a földek általában az arisztokrácia kezében voltak és kialakult a jobbágyság, ezen a környéken viszont sokkal nagyobb volt a szerzetesrendek szerepe. Teljesen más volt a gazdaság működése, meghatározó volt a migráció, így egy genetikailag nagyon kevert népességű területről beszélünk. Az itt élő emberek sokszor érezték úgy, hogy a másságuk veszélyt jelent számukra. Volt idő, amikor a legtöbben inkább igyekeztek elhallgatni a származásukat. Mindez tovább erősítette a közösség zártságát, s kialakult egy olyan kép, hogy ezeket az embereket egyfajta ridegség, nyers durvaság jellemzi. Hol­ott például a kasub népdalok is nagyon vidámak. Soha nem volt könnyű itt élni. Az éghajlat miatt nehéz megművelni a földeket, és szinte folyamatosan háborúk dúltak a környéken. Úgy gondolom, hogy az erőszak és a háborúk tapasztalata nagyon meghatározza Kasubföld életét, talán ezért ennyire mélyen traumatizáltak az itt élő emberek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.