Feltörnek dolgok a mélyből

Megvoltak az újévi fogadalmak? Benne az is, hogy elolvassuk a tavaly feltornyozott „kötelezőket”, és addig nem veszünk újat? A rossz hír, hogy ezt nagyon hamar meg fogjuk szegni.

Patat Bence fordító a finn Inkeri Markkula nálunk február közepén megjelenő A soha fel nem engedő föld című, 2021-es regényét fontos és meghatározó munkaként ajánlja figyelmünkbe. A környezettudós író bejárta már az egész Északi-sarkvidéket. Második regényében a gleccserekért rajongó Unni az éghajlatváltozást kutatja egy Penny nevű jégsapkán, amikor találkozik a rejtélyes Jonnal. Mindketten magányosak, gyökértelenek. És jön a hóvihar. A címlapra tett alcímszerűség (Drámai szerelmi történet lélegzetelállító tájakon) hatásvadász, és mintha más közönséget célozna be, de ez ne tévesszen meg senkit. A könyv nem a love story miatt érdekes. Idézem egyik olvasóját, aki még az eredeti nyelven olvasta: „Okos, gyönyörű, szívszorító, szemfelnyitó történet az északi tájról és az emberi természetről.” Maga a szöveg sűrű: „Kormorán száll el a tető fölött. Az első vágányra beérkezik a malmői vonat. A kék kabátos alak átpördül a tető peremén, egy pillanatra eltűnik a szem elől, majd átzuhan a levegőn. A két nappal korábban öntött aszfalt várja. A száját lélegzet hagyja el, amelyet a világ befogad. A bőr felszíne elszakad, átengedi a csontokat.” (Európa Könyvkiadó)

A természet persze verhetetlen a maga formáival és színeivel, de a jó design is képes külön világot teremteni, ahol saját univerzuma van a művészetnek is. De „mit és miért tekintünk művészetnek? (…) és van-e a designnak önálló esztétikája?” – kérdezi Szalay Miklós designteoretikus és művész, és hét esszében keresi a válaszokat minderre, s kitér a témát érintő társadalmi kérdésekre is, például a propaganda és a design kapcsolatára. (A szövegek mellett 170 kép és linkek segítik a befogadást.) Itt egy kis részlet a könyvből: „Mit jelent a designtörténet egész röviden? Azt, hogy a csicsás és esetleges formavilágú tárgyaktól nagyjából 100 év alatt eljutottunk a tudatos formálásig és az IKEA-szintig, és alanyi jogon egyszerű formavilágú, használható tárgyakat vásárolhatunk. És mit jelent a formai önkény? Azt, amikor az ember a technika által megnövelt erejét mutogatja: ő a legnagyobb, a leggyorsabb és ő a kizárólagos. Ennek is van története, ami párhuzamos a designtörténettel, de vajon ez az erőszakos megistenülés összekapcsolható szélsőséges eszmékkel is?” A szerző nekünk azt is elmondta, neki magának mit jelent mindez: „A designról szóló könyvek általában dicsőítik magát a designt, a sztártervezőket és a különös formákat. És a tudatos fogyasztás szószólóinak is megvan a maguk nézőpontja, ahogy a média­művészeknek, iparművészeknek és a bölcsészeknek is. E sokféle és sokszor ellenérdekelt eszmék közt nehéz az egyeztetés – ez a könyv mégis e viselkedések közti navigálásról, márka- és designkritikáról, birodalmakról, utópiáról, fétisről és funkcióról szól.” (Prae Kiadó)