Korábban sem dúskáltak a pénzben, de működtek, és működtették a magyar kultúrát. A jelenlegi elvonások és a kiszámíthatatlan kultúrpolitika rombolása miatt most lényegében az a kérdés: ki meddig húzza. A túlélési esélyekről irodalmi, filmes és színházi lapok főszerkesztőivel társalogtunk.
"Ahogy most kinéz a helyzet, a magyar folyóirat-kultúra egy éven belül megszűnik. Ami, ne legyenek kétségeink, a magyar nemzeti kultúra rövid úton való kivégzésének kezdete. Ezt nem drámaian - tárgyilagosan mondom. Folyóiratok nélkül nincsen könyvkiadás sem, és könyvek nélkül nincsenek olvasók. Nem egy túl bonyolult számtanlecke. Az összegek pedig, amelyekről beszélünk, egy nagyobb cégnél a statisztikai hibahatáron belül vannak" - kezdi György Péter, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója. Az időpont szeptember 20., a helyszín a budai Nyitott Műhely, ahol a Litera irodalmi portál szervezett estet a Jelenkor folyóiratnak. Mégpedig azért, mert Ágoston Zoltán főszerkesztő a hónap elején levélben fordult a nyilvánossághoz, amelyben azt kérte, minél többen támogassák előfizetésükkel a lapot, különben októberben már nem jelenhetnek meg. A lap a júniusi számtól kezdve tartozik a szerzői honoráriumokkal és a nyomdaköltséggel, és "napokon belül teljesen fizetésképtelenné válhat". Ennek oka az évtizedek óta folyamatos megyei támogatás megszűnése, valamint az ígérgetett városi pénzek késlekedése. A segélykiáltás nem maradt visszhangtalan. Több szerző a tiszteletdíjáról való lemondással, az olvasók új előfizetésekkel segítettek, mások kommentár nélkül, ismeretlenül átutaltak egy kisebb összeget. Szeptember 22-én önkormányzati határozat született: Pécs városa átveszi az alapítói jogokat, és jövő évtől a költségvetési rendeletben szerepelteti a Jelenkor támogatását. Továbbá az önkormányzat másfél, a polgármester pedig félmillió forintot utal hamarosan, ami elegendő az adósságok kifizetésére. Abban is lehet reménykedni, hogy az év végéig még kétmillió leesik a szerkesztőségnek.
Apokalipszis mindjárt
De ez csak látszólag happy end. Hiszen a fent vázolt, legoptimistább forgatókönyv szerint is másfél millióval kevesebből gazdálkodhatnak, mint tavaly, amikor a város három és fél, a megye pedig kétmillióval járult hozzá a működéshez. Márpedig a 2010-es, ma már utolérhetetlennek tűnő 25 milliós költségvetés olyan szűkösnek bizonyult, hogy a három főállású dolgozó egyikének mennie kellett. A honoráriumok, mint mindenhol, tartósan alacsonyak. A Jelenkor vitathatatlanul az egyik legjelentősebb irodalmi lap, amely 1958 óta működik, és jelenleg is élvezi a városvezetés - bankszámlájukon is megjelenő - bizalmát. Továbbá ezres példányszáma, 450 előfizetője kivételesnek mondható (ez Ágoston szerint úgy ötezer olvasót jelent). Anyagi problémái kapcsán tehát nem indokolatlan a jéghegy csúcsát emlegetni. Ráadásul azon 11 kiemelt orgánum egyike, amelyeknek 2009-ben a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiuma - egy akkoriban vitatott, ma már életmentőnek tűnő újítás következtében - három évre előre, 2012 végéig szerződésben biztosított évi 12 millió forintot. A Nyitott Műhelyben két másik vezető folyóirat szerkesztői is felszólaltak, és a világvége eljövetelét - a korszellemnek megfelelően nagy egyetértésben - 2012 második felére jósolták, pontosan az addig biztosra vehető NKA-pénzek várható csökkenése vagy elmaradása miatt. "Jelenleg ez teszi ki a Holmi költségvetésének felét, amit nehéz lenne tovább csökkenteni: nálunk nincsenek illusztrációk, a szerzők díjazása meglehetősen szerény, a szerkesztőkéről nem is beszélve. Tőlünk jövőre várható a Jelenkoréhoz hasonló üzenet" - mondta Várady Szabolcs. "Mi fél évvel állunk jobban - jegyezte meg Aczél Géza, a debreceni Alföld főszerkesztője. - Jövő év végéig még kihúzzuk, utána hatalmas űrt látok. Vagy olyan szellemi terrort, amit nem fogunk kibírni. Persze lehet majd írni szép szonetteket a keserveinkről, de abból nem lesz intézményrendszer, abból nem lesz kultúra." A vidéki folyóiratok ugyanis, ahogy erre Aczél és Ágoston is rámutatott, messze többek papírnál és tintánál. A fővárosi lapok érthető módon irigylik azt a kevéske önkormányzati dotációt, amihez vidéki társaik hozzájutnak, ez azonban pluszfeladatot is jelent. Egy nagyvárosi irodalmi lap valóságos közintézmény, az irodalmi élet szervezője, ami a könyvhét és más nagyszabású rendezvények organizálását ugyanúgy jelentheti, mint az iskolai szavalóversenyek zsűrizését. A szerkesztőség találkozási pont, alkotóműhely, tanácsadó iroda.
A legjobb irodalmi lapok tehát a megszűnés felé gravitálnak. A filmeseknél annyiban bonyolultabb a helyzet, hogy az NKA mellett egy másik nagy állami forrás is rendelkezésre állt: a Magyar Mozgókép Közalapítvány. "2010-ben összeomlott a magyar filmlapkiadás két évtizeden át többé-kevésbé bevált rendszere: megszűnt a legnagyobb támogató, az MMKA - mondja Schubert Gusztáv, a Filmvilág főszerkesztője. - A közalapítvány tavaly májusban kiírta és le is bonyolította lapoknak szóló pályázatát, és augusztusban a szakértőkből álló szakkollégium beárazta a pályázatokat. A Filmvilág történetesen 13 millió forintot kapott volna, feltéve, hogy közben nem fagyasztják be - most már tudjuk, véglegesen - az MMKA állami támogatását. Már ez nagyon nehéz helyzetbe hozta a magyar filmelméleti, filmkritikai lapokat, de a válságot orvosolhatta volna egy gyors kormányzati lépés. Az új támogatási szisztéma felállítása azonban a mai napig nem történt meg. Már 2011 októberében járunk, és sem a 2010-ben törvényesen megítélt pályázati pénzek ügye nem rendeződött, sem a 2011-es pályázat kiírása nem történt meg. Az állam, miközben szavakban elismeri a filmelmélet és a filmkritika fontosságát, gyakorlatilag sorsára hagyta ezt az ágazatot." A Filmvilág a legnagyobb kulturális folyóiratunk, év elején takarékossági okokból csökkent a példányszáma 4500-ra. Ez nagyjából 15ezer olvasót jelent, mégis: a lap állami támogatás nélkül a biztos halálra van ítélve. Hiába a népszerűség, a szigorú takarékosság, az elbocsátások, ilyen állami szerepvállalással a legrangosabb filmes periodika sem húzza sokáig. Bevételei ugyanis körülbelül 60 százalékban állami pályázatokból (MMKA, NKA) származtak - további 20-20 százalékot a lapeladás, illetve hirdetési és szponzori bevételek hoztak.
A Mozinet príma állatorvosi ló lehetne a Mitől mehet tönkre egy sikeres, színvonalas filmes lap című, láthatóan mérsékelt érdeklődés övezte előadáshoz. Az MMKA által megítélt 2010-es támogatásra alapozva a lap a korábbi évekhez hasonló példányszámban és gyakorisággal jelent meg. Majd az év utolsó munkanapjai során értesültek arról, hogy a pályázatokat fedezet hiányában érvénytelenné nyilvánítják. Idén ugyebár a közalapítvány már nem is írt ki pályázatot, viszont a tavalyi "túlköltekezés" miatt a Mozinet óriási hiánnyal kezdte az évet. Az NKA - nemrégiben napvilágot látott kiírása szerint - ismételten radikálisan csökkentette a keretösszeget: 2009-ben még 40, tavaly 30, most pedig 20 millió forinton kell osztoznia a teljes területnek. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának Kulturális Államtitkársága rendelkezik ugyan 2011-re egy 170 millió forintos "filmszakmai kerettel", de eddig nem jelentek meg pályázatok ennek a terhére. Ám - ahogy arról Szalóky Bálint főszerkesztő tájékoztat - ez még nem minden. "Az elmúlt években a művészfilmek nézőszámának csökkenése és a forgalmazás állami támogatásának megszűnése miatt legfontosabb hirdetőinket, az artfilmek forgalmazóit is elvesztettük. Így a piacról részben sem tudtuk pótolni a kiesett támogatást, sőt. A gazdasági válság pedig gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy új hirdetőket szerezzünk." A Mozinet nyomtatott változata szeptemberben már nem jelent meg. "A magazin szünetelésének hírére tucatnyi tanártól kaptunk levelet, amelyben megköszönték az elmúlt öt év munkáját, illetve reményüket fejezték ki, hogy újraindul a lap" - mondja Szalóky. 2006 óta ugyanis több mint ötszáz (!) iskola - azok, amelyek igényelték ezt - minden hónapban ingyen kapta a Mozinet egy példányát, benne az oktatási segédanyagokat közlő középiskolai rovattal. "Az iskolák által nevezett csapatok elindulhattak a versenyünkön. A verseny során minden hónapban be kellett küldeni a megjelent anyaghoz kapcsolódó kérdésekre adott válaszokat, a megoldásokat havonta feldolgoztuk, májusban pedig az elmúlt öt tanévben a legtöbb pontot elért csapatoknak Budapesten döntőt rendeztünk az Uránia moziban. 2010-ben a programot a határon túlra is kiterjesztettük, több magyar nyelvű iskolát megkerestünk Erdélyben, Kárpátalján és a Vajdaságban."
Kilátások a gödörből
A szellemes című Színház 1968 óta uralja a szakmai piacot. Ez jelenleg - szezonban - 2300 példányt jelent. A megszűnés közvetlen veszélye egyelőre nem fenyegeti, de a főszponzor, az NKA idén ötmillióval kisebb apanázsa máris drasztikus következményekkel járt. "Az utóbbi évek legnagyobb támogatáscsökkentéséből kifolyólag visszatervezésre kényszerültünk: 64 oldalról 48 oldalra, valamint meg kellett szüntetnünk a drámamellékletet, amelyből minden évben színházi bemutatók és rendszeres felolvasószínházak voltak." És - tehetjük hozzá - ezzel a magyar drámaírók többsége számára vége a publikációs lehetőségnek, hiszen a dráma még a többi szépirodalmi műfajnál is piacképtelenebb, ergo a színházi szövegek ritkán jutnak el a kötetbe rendeződésig. A drámafordítások megjelentetésének esélyeiről kegyeletből szót sem ejtünk. "A szerkesztőségben öten dolgoznak, főállású csak a titkárnő, egyben beírónő, kifutónő, mindenes. A honoráriumok lefelé tendálnak, a flekkdíj jelenleg nem éri el a 2000 forintot." A flekk nagyjából 1800 karakter, a Narancsban egy oldal nagyjából három flekk, és a Színház esetében többek között szaktanulmányokról, külföldi fesztiváltudósításokról beszélünk.
Nem jobbak a többi művészeti ág kilátásai sem, és nem is feltétlenül ezek a lapok állnak a legrosszabbul - a fenti problémák nyugodt szívvel általánosíthatók. A hvg körképének (Helyreigazítás, 2011. szeptember 7.) alcíme - Folyóiratok végveszélyben - pedig afelől sem hagy kétséget, mi a helyzet a társadalomtudományok háza táján. Cikkünk szereplői politikailag semleges műhelyek - és bár a kormányhűség demonstrációjának hiánya gyakran elég ok az ellehetetlenítésre, jelen esetben nem ideológiai tisztogatásról van szó. A kormányzati intézkedések alapján nem az ellenzéki - liberális, hazafiatlan, dekadens - művészet minősül feleslegesnek, hanem a nemzeti kultúra egésze. Schubert Gusztáv szerint "a válság a kultúrpolitika válsága, pontosabban a magyar gazdaságpolitikáé, mert a kultúra nálunk mindig a fiskális szempontok kiszolgáltatottja volt. Tudjuk, gazdasági világégés van, de ez nem változtat azon a tényen, hogy mindig arra jut pénz, amire politikai akarat van. Ha a kultúrára, oktatásra nem jut elég, az nem a válság, hanem a szűk látókör jele: az én szememben nem gazdasági szakember az, aki kultúra, oktatás, szakképzett munkaerő nélkül akar kimászni a gödörből."
Krízishelyzetben különösen élesen körvonalazódnak azok a kérdések, amelyekkel a művészeti folyóiratok a rendszerváltás óta szembesülnek. "Az a politikai gazdaságtan, amely szerint ezek a lapok működnek, a szocializmus óta változatlan: az államtól mint felvilágosult uralkodótól elvárjuk, hogy a kultúrát tartsa el. Ennek vége. Ezen meg lehet sértődni, én speciel vérig vagyok sértve, de attól ez még tény, ez megtörtént - vonta le a következtetést György Péter a Nyitott Műhelyben, amivel azért számos lapvezető vitatkozna. - Egy szerkesztőnek az elmúlt évtizedekben évente egyszer vagy legfeljebb három-négyszer kellett pénzt kérnie. Most megérkeztünk Európába, ahol az év 365 napjából mondjuk kétszázban a főszerkesztő megpróbál pénzt szerezni. És itthon nemigen fog sikerrel járni - ugyanis lépéshátrányban vagyunk. A társadalom felső rétegének tagjai arra már kezdenek rájönni, hogy esetleg szép dolog lenne adni valamit a szegényeknek. Mások a saját hiúságukkal vannak elfoglalva, és például finanszírozzák a Prima Primissima Díjat - amely indítéktól függetlenül számos magyar művész anyagi gondjain enyhít. Azonban nincsen olyan nemzeti burzsoázia, amely mecénása lehetne a művészetnek."
A magyar kultúra már régóta folyóirat-alapú. Abban pedig mindenki egyetért, hogy bár lehet javítani egyes periodikák marketingjén, lehet növelni a költséghatékonyságot, lehet változtatni a leginkább az unalmas és a riasztó között definiálható dizájnokon, vagy gondolkozni az online piac hatásain, veszélyein és a benne rejlő lehetőségeken - de megfelelő mértékű, kiszámítható állami támogatás nélkül az a folyóirat-kultúra, amelyet ismerünk, eltűnik. Most ez történik. Még csak középtávon sem megoldás, ha az NKA változtatna támogatási politikáján (például kevesebb lapnak több pénzt osztva), vagy ha a szerkesztők olykor egységes fellépéssel sírnának ki átmeneti gyorssegélyeket: hiszen csak lélegeztetőgépre kerülne egy forráshiánytól fuldokló rendszer. Az állami dotáció pedig valószínűleg később sem lesz elegendő a most elsorvadó struktúra helyreállításához. "Vagy az történik, hogy a ma még nem létező polgársággal együtt felneveled saját magadat, vagy eltűnsz a süllyesztőben - folytatja György Péter. - Sok embertől kell kevés pénzt kérni. Egymástól kell kérni - hiába hangzik ez komikusan. Az egyetlen, hosszú távú lehetőség, ha azoktól kérünk, akik most fognak meggazdagodni. Akik hozzászoknak ahhoz, hogy oda lehet adni ötvenezer forintot egy folyóiratnak. Ma tehát a kérdés így hangzik: hány magyar ember lesz, aki az identitásáért hajlandó pénzt áldozni?"
Szerkesztőségi számtan
Hogy miből gazdálkodhat, és mire költ egy folyóirat, a nagyközönség számára nehezen átlátható - a Jelenkor példája ezért lehet tanulságos. A kilencvenes években még öten voltak főállásban, ma már csak a főszerkesztő és a szerkesztőségi titkár maradt. Mellékállásban, illetve vállalkozóként három fő dolgozik még: két irodalmi szerkesztő és a tördelő. A tavalyi adatok szerint a szerzői honoráriumok összege mintegy hétmillió, a papír- és nyomdaköltség ötmillió forint. A szerkesztők díjazása hárommilliót tesz ki, a főállásúak bére járulékokkal együtt körülbelül hatot. További költések: postaköltség (500 ezer), telefon és internet (500 ezer), irodaszer, nyomtatvány (150 ezer), szállítás, útiköltség (100 ezer), raktárbérlet (300 ezer), adminisztratív költségek (800 ezer), hirdetés (200 ezer). Ebből készül az évi tizenegy szám, ami tavaly 1468 oldalt, 91 nyomdai ívet jelentett, valamint ebből valósult meg a számtalan bemutató, határon túli körút, egy nagyszabású olvasás-népszerűsítő program, több irodalmi fesztivál és egyéb programok.
A Jelenkor fő támogatója az NKA, amely mintegy a költségvetés felét biztosítja (idén 13 milliót). Tavaly az önkormányzatok 5,5 millióján túl a MASZRE-tól 700 ezer Ft-ot, a Nemzeti Civil Alaptól 500 ezer Ft-ot nyertek pályázati úton különböző célokra. A lapeladásból, valamint egyéb szolgáltatásokból eredő bevétel mintegy 4,5-5 millió forint. Áfa-visszaigénylőként tavaly nagyjából egymilliót kaptak. Kisebb támogatásokkal, néhány hirdetővel és alkalmi szponzorral lehet még számolni. Egy szám ára 690 forint, ami messze alatta marad a tényleges előállítási költségnek.
