Fenti mű nyilvánvalóan afféle egyszer használatos, nyár végi olvasmány gyanánt akart berobbanni a pénztárcákba. Mint bulvárízű szatíra a honi "feslő tízezer" mindennapjairól. Nem az jelent gondot, hogy olyannak láttatja hőseit, mint a Pravda washingtoni tudósítója a Wall Street bankárait. A parvenü elit zöme ugyanis tényleg iszonyat bunkó és korrupt, legfeljebb nem olyan ötlettelenül elnagyolt, végletekig sztereotip formában, ahogy a píárszagú névtelenségbe burkolózó szerzőnél. Bulvárt meg amúgy sem életszagú korrajz fellelése végett olvas az emberfia. Ám egy kommersz iparosmunkától elvárható lenne, hogy akár közönségesség révén is, de szórakoztató legyen. De aki zaftos és mocskos részleteket igényelve ruházna be a soványka kötetbe, annak inkább a világhálót javallnánk. Internetes zugokban mindig kering néhány sztori a hazai celebritások alantas vagy szimplán csak izgató kedvteléseiről, piszkos húzásairól. Legtöbbről tudható, hogy félig hazugság, vagy tán egészen az, de emellett némelyik jobb stílusban van megírva a mindeddig nyomdaszűz Cilike uncsin hömpölygő pszeudotrendi történeteinél. És ott legalább saját néven futnak az emberek, míg emitt találgathatunk, bár lenne azért tippünk, ki is Péter, az újságíróból lett régiségkereskedő. Vagy Gerő, a kinyírt médiacápa és Hajnal, a megölésével gyanúba fogott producer. Csakhogy ezek a 90-es évekbe visszanyúló pletykák olyanok, mint kopott bakelitlemezek a CD-korszakban.
Egy ilyen műtől vulgárisabb nemiségábrázolást, innovatívabb trágárságot, pengébb stílben előadott kamut, ütősebb blöfföket várna az ember. A múlt évezred legvégének bulvárslágere volt a Budai milliárdosok, amelyben a Peter Sheldon művésznevű író kalauzolt el a maffia és politika bármikor felvonható csapóhíddal összekötött al- és felvilágának hálószobatitkaiba. A műfajon belül értékelve Cili legfeljebb Sheldon harmatgyenge női verziójának címére pályázhat. Ami, ismerve a viszonyítási pontot, elég lesújtó.
Absolut Média Kiadó, 2006, 184 oldal, 1980 Ft
