Áfra János Glaukóma című gyűjteménye iskolapéldája lehet a szigorúan egyben olvasandó verseskönyveknek. Témája egyetlen személy életútja, amelyet visszatérő motívumokon, homogén formai, nyelvi, szerkezeti és dramaturgiai megoldásokon keresztül mutat be. Egyetlen férfiarc különböző életszakaszokból származó, eltorzított portréi választják el a ciklusokat; az első három a születéstől az iskolás éveken át a kamaszkorig jut el, míg az utolsó három a fiatal felnőtt küzdelmeit tárgyalja. Ettől a kompozíció egésze kissé farnehézzé, a korszak ábrázolása viszont differenciálttá válik.
A leválásra, az önállóságra és a megállapodásra tett kísérletekről olvashatunk itt. Kapcsolati problémákat fiatal költőink gyakran jelenítenek meg a testi szerelemben való feloldódás lehetetlenségén keresztül, s ezt a témát bizony Áfra is a közhelyességig túlírja. Ahol azonban nem enged a kötetet jellemző szigorú fegyelemből, ott megrendítő sorokat és egyedi verseket találunk a szexualitásról (Férfias szerep, Körbesétál, Kivonulás). A kötetcímben is kiemelt motívum (a glaukóma, azaz zöld hályog) szervesen kapcsolódik a szövegek vizualitásához, és a kórságok végül az öngyilkosságba kergetik a fiatalembert.
Áfra legeredetibb poétikai leleménye a klasszikus kérdésre - ki beszél a versben? - adott trükkös válasz. A versek névtelen hőse látszólag egyszer sem szólal meg. Életének eseményeiről rokonai, szerelmei, orvosai számolnak be, mintegy körülbeszélik őt. Az egységessé gyúrt versbeszédben mégis megbújik a poémák eleven tárgya. A szabad rímelés, az enjambement-os sorok és a tárgyias-objektív nyelv mindvégig homogén marad; a versek elbeszélőit nem formai megoldások, hanem az őket jellemző szavak (orvosi szakkifejezésekkel stb.) egyénítik. Valójában a versek főszereplője, de legalábbis az ő nyelve beszélteti saját életének mellékszereplőit.
PRAE.HU, 2012, 92 oldal, 1490 Ft
