A regény főszereplője Adolphine - meg persze közvetve Sigmund és a 19-20. század társadalmi, szociális, orvosi és kulturális életének viszontagságai -, akinek többször is tragédiába fulladó életét ismerhetjük meg az anyai utálattól kezdve a bátyjához fűződő szoros kapcsolatán, valamint felnőtté válásának nehézségein keresztül egészen az önkéntes bevonulásáig az elmegyógyintézetbe. A valós történeten alapuló regény a véggel kezdődik: Hitler hatalomra jutása után nem sokkal Bécsből is elhurcolják a zsidókat - Freud húgainak története egy gázkamrában ér véget. Ezzel startol a történet, amely őszintén kritikus képet mutat az ellentmondás fogalmát kimerítő zseniről és családjáról. Az egyes szám első személyű elbeszélés ügyesen lavírozik a számottevő és az érdekes életesemények között, amelyek nemigen tűnnek koholtnak. Kivéve, ha olyan banalitásba csúszik a szerző, ami a hiszékenyebb olvasók ingerküszöbét is kikezdi: kis túlzásnak tűnik például, hogy Freud húga nemcsak Klimt, de még Kafka testvérével is találkozik, akik véletlenül szintén nők. Ettől függetlenül a mű gondolatébresztő; a mértéket tartó, de változatos stílusú szerző bátran használja az ismétlést, és fontos vendégszövegeket választ, amelyek így vagy úgy, de színesíteni tudják a testvértörténetet.
Fordította: Czinege-Panzova Annamária. Libri, 2012, 348 oldal, 3490 Ft
