rés a présen

„Annyira máshogy olvasunk”

  • rés a présen
  • 2021. június 30.

Könyv

Gaborják Ádámmal, az Európa Könyvkiadó szerkesztőjével beszélgettünk

rés a présen: Honnan érkeztél szerkesztőnek az Európa Kiadóhoz?

Gaborják Ádám: 2006 óta foglalkozom aktívan szervezőként és értelmezőként az irodalommal, és sok oldalán álltam már a szövegeknek. A szegedi doktori iskola után rögtön jött hat év a József Attila Kör (JAK) elnökeként, és közben párhuzamosan az Eötvös Kiadóban dolgoztam szerkesztőként. Aztán a zsánerirodalommal foglalkozó Próza Nostra egyik főszerkesztő-helyettese lettem, a Margó Fesztivál szervezőcsapatának tagjaként pedig már nemcsak magyar, hanem külföldi szerzőkkel kapcsolatos ügyekkel is foglalkoztam. Eközben 2018 második felében keresett meg az Európa igazgatója, Kuczogi Szilvia különböző munkákkal, és mivel megvolt a közös hang és szimpátia, 2019-től le is igazoltak. Ráadásul két igazán kivételes szerkesztő, Magyarósi Gizella és Barkóczi András mentorált kezdetben, nagyon sokat köszönhetek nekik.

rap: Hogyan látod az EK helyét a könyvpiacon?

GÁ: Új lehetőségek előtt álló bátor kiadóként. A célunk továbbra is a minőségi szövegek kiadása, legyen az fiction vagy non-fiction, szépirodalmi vagy éppenséggel zsánerkötet. A portfólió frissítése pedig sok izgalmas kihívást is jelent számunkra. Így egy nagyon erős, a legkülönfélébb kultúrájú és nyelveken író női szerzőkből álló arculat is összeállhatott (Alice Walker, Celeste Ng, Elif Shafak, Leïla Slimani, Rumena Buzsarovszka stb.). Szerencsére az Európának rendkívül kitartó olvasóközönsége van, nélkülük nehéz lenne ezeket a célokat megvalósítani.     

rap: Mi a feladatod?

GÁ: Kezdetben lektoráltam, aztán szépen lassan érkeztek a szerkesztések. Az egyik legelső munkám a fiatal, vietnami-amerikai sztárköltő, Ocean Vuong regénye volt, majd Celeste Ng, Miriam Toews, Michelle McNamara, Markus Zusak vagy Christopher Paolini könyvei. Egyetlen igazán speciálisnak mondható feladatom Stephen King könyveinek gondozása: miközben egy valóban egyedülálló szerző szövegein kell dolgozni, a hazai olvasók legkülönfélébb igényeit is figyelembe kell venni, plusz a gyorsaság is számít.  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.