„Arrogánsak és depressziósak” – interjú Michel Houellebecq-kel

Könyv

Mit nem szeret az EU-ban, és mit nem szeret a franciákban? Mindenre fény derül a franciák leghíresebb kortárs írójával, az Elemi részecskék és A csúcson szerzőjével a Könyvfesztiválon készített villáminterjúnkból.


Fotó: Narancs

magyarnarancs.hu: Történt bármi olyan a francia politikai vagy irodalmi közéletben, ami jobb kedvre derítette az elmúlt években?

Michel Houellebecq: Olyan nem volt, de egyvalami nagyon fölháborított. Amikor átnyomták a parlamenten a lisszaboni szerződést, noha korábban a népszavazáson az emberek egyértelműen nemet mondtak a tervezetre. Az kiborított. Az irodalomban már inkább akadtak örömteli fejlemények, akadt jó néhány könyv, ami felvillanyozott, de nem hiszem, hogy ezeket lefordították magyarra.

magyarnarancs.hu: Azért mondjon egyet…

MH: Emmanuel Carrère nyomaiba ma nem nagyon ér senki. A többiekről távolról sem ilyen jó a véleményem. (Carrère-től A bajusz című regény jelent meg magyarul, a belőle készült film is látható volt a hazai mozikan – a szerk.)

magyarnarancs.hu: Úgy tűnik, nincs valami jó véleménnyel az unióról. Milyen jövőt jósol az EU-nak?

MH: Személy szerint azt kívánom, hogy ne legyen.

magyarnarancs.hu: Miért ne legyen?

MH: Mert egyáltalán nem demokratikus, és soha nem is lesz az.

magyarnarancs.hu: Mi szúrja leginkább a szemét ebben az ön szerint antidemokratikus szervezetben?

MH: Nagyon messziről kéne elindulni, hogy rendes választ adjak. Maradjunk annyiban, ahhoz, hogy demokrácia legyen, először is kéne, hogy legyen egy démosz. És európai démosz nem létezik. Mielőtt ideutaztam, nem tudtam volna megmondani, hogy Magyarország az EU-hoz tartozik-e. De Lettország vagy Bulgária esetében sem tudnám megmondani, ahogy a franciák többsége se tudná. Ugyanazokat a kérdéseket tennék fel maguknak, mint amiket én is feltettem. Európa mint identitás egy nem létező, megfoghatatlan dolog. Túl nagy az egész ahhoz, hogy át lehessen fogni. Nem lehet megállapítani, mi az unió igazi célja. Egyben biztos vagyok, hogy nem a demokrácia az. Olyan ez az egész, mint egy ellenőrizhetetlen szakértői kormány.

magyarnarancs.hu: Egyébként jól érzi magát itt Európában?

MH: Nem érzem magamat európainak, úgyhogy ennek semmi köze a hogylétemhez.

magyarnarancs.hu: Milyennek érzi magát?

MH: Embernek. Néha egy kicsikét franciának is érzem magam. Erős kapcsolatot érzek az anyanyelvemmel. A francia nyelvet nagyon szeretem, nincs is kedvem mást beszélni. Mint mindenkit, engem is valami keverék viszony fűz a hazámhoz. Van, amit ki nem állhatok benne, s van, amit szeretek.

magyarnarancs.hu: A francia emberrel mint olyannal ki van békülve?

MH: Nagyon idegesítőek tudnak lenni.

magyarnarancs.hu: Mi bennük az idegesítő?

MH: Egyszerre arrogánsak és depressziósak. Felettébb kedvetlenek. Állandóan azt hajtogatják, hogy ó, jaj, mi nem érünk semmit, miközben elvárják, hogy ennek az ellenkezőjéről biztosítsák őket, hogy azt válaszolják erre nekik, hogy ugyan, dehogy, nagyon is sokat értek. Ha viszont a románok mondják ugyanezt magukról, hogy ők nem érnek semmit, akkor azt a francia készséggel elfogadja, sőt nagyban helyesel is hozzá, hogy igen, ti tényleg semmik vagytok.

Ha a franciák azt papolják, hogy Franciaországnak vége, már semmit sem ér, azzal csak azt mondják, hogy gyere, erősíts meg ennek az ellenkezőjéről. Írónak lenni viszont elég jó, mert erős az irodalmi vitalitás az országban. Az irodalmi élet rendben van, és ez nekem nagyon kedvező.

magyarnarancs.hu: Mennyiben tartja különbnek magát az említett  francia típustól?

MH: Amikor azt mondom, hogy minden a lehető legrosszabb, én – szemben a honfitársaim többségével – nem azt várom, hogy valaki vállon veregessen. Ez a fajta francia vonás bennem nincsen meg. Nem várom, hogy meggyőzzenek az ellenkezőjéről.

magyarnarancs.hu: Mint nyilatkozta, előszeretettel olvasgatja a Michelin Guide étteremajánlóit. Irodalmi érdeklődés vagy csak a fine dining szeretete vezérli?

MH: Nyomon követem az éttermi trendeket, főleg a Michelin a fő forrásom. Olykor még meg is veszem a guide-okat. Irodalmilag is érdekelnek ezek az ajánlók, de túl bonyolult lenne ebbe most belemenni.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.