Az Elmerülve című regény abba a típusába tartozik a lektűröknek, ahol harminchét darab „m” betű egymás mögé helyezése érvényes mondatnak, sőt bekezdésnek számít, és a férfitest iránti elragadtatást fejezi ki. Pedig a kötet szeretné lerombolni a leggagyibb erotikus ponyvákhoz fűződő sztereotípiákat, és a pornójeleneteket mélylélektani körítéssel tálalja. Csakhogy ez a kétdimenziósan egyszerű világ – ahol egy traumatizált élet egyetlen mondattól rendbe tud jönni, ahol a szívük mélyén a legkülönösebb figurák is ugyanarra a lányregényesen konvencionális életre vágynak – nem alkalmas arra, hogy megszülessen benne, amivé ez a könyv lenni szeretne: a szexet nem mint öncélú hatáskeltést, hanem mint a különféle életstratégiák változatos megélésének szimbólumát láttató történet. Az Elmerülve némi jóindulattal ennek a regénynek a vázlata. Rosszindulattal pedig a paródiája.
Pedig akadnak találó részek a boldogulásukat egy swingerklubban kereső párokról és szinglikről szóló szövegben – például a szexuális felszabadulás hatására saját patriarchális elnyomottságára ráébredő nő sztorija –, de még a mélyebbre igyekvő gondolatok kifejtése is olyan felszínes, hogy csak egy Romana-füzethez képest tűnik kimagaslónak. Rengeteget ront az összképen a nyelvi szegénység, és nemcsak azért, mert a fejezetenként változó, egyes szám első személyben megszólaló elbeszélők stilárisan csak a trágárság használatában térnek el egymástól, így azt is nehéz újra meg újra felidézni, hogy ki is mesél éppen. Hanem azért is, mert a gyakori pornográf betétek butácskák és cseppet sem izgatóak. Egymást váltják az olyan szavak, mint a dorong, az ánusz vagy a mézédes kehely. Az álnéven író szerző ráadásul csakis szuperlatívuszokat ismer: a testek az első pöccintéstől „ívbe feszülnek”, egy szeretkezés sem volt még ilyen jó, és mindenki hatalmasat élvez, mielőtt annyit mondhatnánk, ponyvaregény.
Athenaeum, 2015, 260 oldal, 2990 Ft
alá
