A regény a gyerekkortól, pontosabban a fogantatástól az iskolás éveken át az SZFE-es filmrendezői tanulmányokig tart, egészen az egyetem kormányzati einstandolásáig. Híres költő apával, írófejedelmekkel és feltörekvő fiatal szerzőkkel, nagy színházcsinálókkal, ifjú színész- és rendezőtitánokkal, aktivistákkal és politikai potentátokkal. Az olvasó voyeur érzése garantált, és kár lenne tagadni, hogy a felfedés ígérete a regény fontos hatáseleme, különösen ilyen közel a megjelenéshez. Hiszen a könyv azzal kecsegtet, hogy kiderül, milyen egy családi ebéd Keményéknél (bensőséges és ijesztő), hogyan viselkedik Zsótér Sándor egy kocsmai magánbeszélgetésen (fegyelmezett őszinteséggel), miként lép fel Gulyás Márton egy partizános háttértárgyaláson (asszertív módon), s ki futtatta belülről zátonyra az SZFE ellenálló küzdelmét. De ez önmagában csak amolyan magas kulturális bulvárkodás lenne, ennek viszont a szerzővel és az elbeszélővel azonosuló főszereplő – a továbbiakban egyszerűen Lili – mindvégig ellentart. Ugyanis megbízhatatlan. Lili bevallottan hajlamos a hazugságra, a megtévesztésre és a titkolózásra, általános iskolai éveit a Sok hűhó semmiért szerepjátékaira alapozta. Elhallgatásairól, például egy roppant hitelesen tálalt Máté Gábor-interjú fiktív voltáról csak utólag számol be. Az igazság és a hazugság, a vallomás és a kitaláció, a megmutatás és az elrejtés kéz a kézben jár, így a könyv arra késztet, hogy regényként, azaz szereplők viszonyrendszereként olvassuk, miközben fenntartja a jogot, hogy adott esetben beszámoljon a privát és a nyilvános valóságról.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
