Nekrológ

Az erdélyi világpolgár

Könyv

Kovács András Ferenc (1959–2024)

 

De elrejt száz ciráda –

S mennyóceán zúg száz, új, más világra.

(Kovács András Ferenc: Tengerész Henrik búcsúzik)

 

a pince mélyén gyermeked ////////

papírsárkánnyá változott

hazudja már mi jó s mi rossz – ///

kitörte isten tejfogát

bújócskát játszik egymaga /////////

nem védi padlás – pince sem

rejtőzködésben is hunyó /////////////

holtában lesz csak nagykorú

/////// BORÍTSD BE BOLDOG ÉRTELEM///////

(Kovács András Ferenc: Kazinczy utca 22.)

Itt hagyott bennünket Kovács András Ferenc, a költő. De személyében nem csupán egy hatalmas költőt veszített el a magyar, sőt a világirodalom, hanem legalább tucatnyi életmű zárult le végleg: Lázáry René Sándor, Alekszej Pavlovics Asztrov, Tengerész Henrik, Christophorus, Jack Cole, a haikuköltő, a francia trubadúr, a perzsa költő, a magyar klasszika kiváló ismerője, a pazar fantáziájú gyerekversek írója és még számtalan alteregója hagyott itt minket.

Rendkívül gazdag költői munkássága több ezer oldalt kitesz. Mindig csodálattal, sőt némi irigységgel is olvastam őt: miképp lehet, hogy valaki ilyen következetesen ilyen magas színvonalat képviseljen minden egyes szövegében? Tömérdek irodalmi díj igazolja: József Attila-díj, Kossuth-díj, A Magyar Köztársaság Babérkoszorús Költője díj, Bertók László-költészeti díj – hogy csak néhányat említsek. De leginkább mégis az jelzi fontosságát, hányan rendültek meg halálhíre kapcsán. Mégis, a temetésén mindössze 150 ember gyűlt össze – pedig jelentőségét mérve legalább 1500 fős tömeg kellett volna utolsó újtára. Ezzel talán összefüggésben áll, hogy sajnos az utóbbi évtizedekben egyre csendesebbé vált úgy költőként, mint emberként. És fájt, nagyon fájt neki, hogy cserbenhagyták a szavak, és nem tud már úgy verset írni.

Bármikor, bármiről

Napjaink kultúrájának elitellenessége KAF kifinomult, vérbeli reneszánsz műveltségével nehezen összeférhető. Márpedig ő nem tűrt semmiféle felszíneskedést, félműveltséget és légüres zseniskedéseket: számára a költészet élet-halál kérdés. Enciklopédikus tudása letaglózó volt: földrajz, biológia, magyar- és világtörténelem vagy az egyetemes irodalomtörténet egyaránt a kisujjában volt: Madagaszkár élővilágáról legalább olyan tartalmasan lehetett beszélni vele, mint a francia szimbolizmusról. És ez a műveltség tette költészetét hitelessé. Minden szerepverse mögött elmélyült tájékozódás rejlik, írjon akár a tengerészéletről vagy az orosz tundrákról, az adott világban minden a helyén van, és a figurái elevenségtől duzzadnak. Maximalizmusából sosem adott alább. Kíváncsi volt a világra, és minden erejével azon volt, hogy néven nevezze a dolgokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.