Interjú

„Beérett, hogy írni szeretnék”

Györffy Miklós író, műfordító, germanista

Könyv

Az ELTE BTK nyugalmazott professzorát elsősorban a német irodalom közvetítőjeként ismerjük, és terjedelmét tekintve valóban a műfordítói életműve a legsúlyosabb. De írt filmforgatókönyvet és kismonográfiát Ingmar Bergmanról a 70-es években, recenziókat, kritikákat a magyar irodalom újdonságairól, német irodalomtörténetet és kulturális szótárt is.

Második regénye, az Egy emigráns vallomásai 2022-ben, 80 éves korában jelent meg. A 800 oldalas, monumentális mű, Magyarország 1944 utáni történelmének személyes krónikája még várja méltó fogadtatását.

*

Magyar Narancs: Egyetemi oktató, filmkritikus, forgatókönyvíró, irodalomkritikus, irodalomtörténész vagy, műfordító és regényíró, szerkesztő. Remélem, nem hagytam ki semmit. Számodra mi volt igazán fontos ezek közül? Hogyan határozod meg magad?

Györffy Miklós: Félrevezető a jelen idő, mert ez mind voltam inkább. Ezt-azt persze jelen időben is csinálok és vállalok, de a címkék nagyobbik része a múlt. Az volt az egyik fő problémám életem során, hogy soha nem tudtam igazán meghatározni magam, és ingáztam a különböző mesterségek, illetve munkák között. Igazából regényt szerettem volna írni, és ezt két regény erejéig végül el is végeztem. És írtam drámát, novellát, forgatókönyvet is. De részben egyéb kenyérkereső elfoglaltságok, részben valamiféle alkati bizonytalanság, kishitűség miatt nem mertem és nem is tudtam igazán az írásnak szentelni magam. Így főleg fordítottam, amit nagyon szerettem, és a visszajelzések alapján ítélve jól is csináltam. Mégis mindig zavart, ha csak a műfordítót látták bennem, ugyanis rendszerint ez merült fel elsőként, ha mások beszéltek rólam. Az irodalomtudománnyal, irodalomtörténettel pedig az a helyzet, hogy mivel írtam és fordítottam, sőt egy időben egyrészt gyakorló filmesként, másrészt filmíróként filmmel is foglalkoztam, későn jött el az életemben az az időpont, amikor úgy igazán elszánhattam volna magam az irodalomtudományra. Hogy úgy mondjam, lemaradtam a nemzedékemről, a fontos témákról, és nem tartottam lépést azzal, amivel a későbbi kollégáim, a komoly irodalomtudósok foglalkoztak.

MN: Ellent kell hogy mondjak neked, de erre majd még visszatérünk. Jól látom-e viszont, hogy a munkásságod nagy része a köztességek és közvetítések jegyében áll?

GYM: Igen, jól látod. Annak idején, amikor először meg kellett határoznom magam, például a tiédhez hasonló kérdésekre válaszolva, mindig azt mondtam, hogy közvetítő vagyok. Illetve irodalmár, abban az értelemben, ahogy – egy merész példát említve – Szerb Antal irodalmár volt: írt is, miközben fantasztikusan ismerte és értette az irodalmat, a magyart és a világirodalmat egyaránt. Valahogy így szerettem volna közvetítő lenni én is, és elsősorban a fordítást tekintettem mindig is ilyesfajta közvetítésnek.

MN: 1965-ben szereztél magyar–német szakos tanári diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Milyen volt a bölcsészkar a 60-as évek első felében?

GYM: Sem szakmai, sem emberi szempontból nincsenek jó emlékeim az akkori egyetemről. Nem voltak mestereim, nem találtam ott olyan tanárokat, akiktől mint mestereimtől tanulhattam volna. És diákmozgalmakra sem nagyon emlékszem, vagy ha voltak, távol tartottam magam tőlük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.