Könyv

Balkáni ballada

Téa Obrecht: A tigris asszonya

  • Mesterházi Gábor
  • 2012. július 21.

Könyv

A jelenkor világirodalmának egyik biztos "fogása" a mágikus realizmus. A 27 éves, délszláv származású Téa Obrecht tavaly írott, idén lefordított könyvében két mágikus szál is van: a halhatatlan ember és a tigris asszonya.

Utóbbit inkább nevezném enigmatikusnak vagy balladainak, a halálnak viszont főszerep jut ebben az egy nap alatt játszódó, mégis egy évszázadot elmesélő, jellegzetesen kelet-európai, ezen belül kimondottan jugoszláv regényben.


Persze Amerikából nézve, ahol a szerző él, a mi vidékünk történelme minimum szürreális, még ha nekünk tényszerűbbnek is tűnik olykor. Talán ezért érezzük úgy, hogy Obrecht esetében a fülszövegben hirdetett mágikus realizmus inkább marketingfogás. A borítón lévő idézetek az ifjú írónő cselekményszövését is kiemelik - amit azért a dramaturgiailag és lélektanilag jártasabb olvasók túlzásnak találhatnak. De nem is ez a lényeg: Obrecht könyve nem elsősorban a fennen hirdetett García Márquez-i hagyománnyal, sokkal inkább a Monarchia nagy múltú anekdotikus regényeivel tart szoros kapcsolatot. És ettől élvezetes a könyv: az anekdoták jellegzetesek, a szereplők érdekesek. Ahhoz persze nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy a mű egyharmadánál rájöjjünk, a különböző szálak miként fognak összefutni. A leghitelesebb és - számomra - a legérdekesebb úgyis az a szál, amely a közelmúltban, a kilencvenes évek délszláv háborújában játszódik, épp szürreálisan is valóságos volta miatt. A többiben meg épp az van, ami kell: egy csipet folklór, két csipet népi hiedelemvilág, sok erőszak, még több állat, meghatónak szánt, jelen idejű árvaházi történet, és persze kellő humor és abszurd. Összességében Obrecht könyve kellemes olvasmány, mely Kelet-Európában megüti a nagy átlag nívóját - szenzáció viszont csak Amerikában lehet belőle. (A magyar kiadás külseje inkább sorolja a regényt a ponyvák közé, ami viszont túlzás.)

Végül szólni kell a fordításról, Megyeri Andrea munkájáról, mely sokat levon a regény élvezeti értékéből, viszont állatorvosi lóként mutatja a kerülendő hibákat. Nem ismeri az "ami" és az "amely" közti jelentéskülönbséget. Csúnyák az egyforma szerkezetű, kopogós mondatok, a szóismétlések. Az ordító egyeztetési hibák (...sűrű füstfelhőket eregetnek az orra és a szája") és hátravetett határozók ("beszámoltak... az állatkert felújításának terveiről az ostrom után"), és a rosszul választott szinonimák mellett ügyetlen stiláris megoldások is zavarják az olvasót, például amikor az egyik 20. század közepi falusi jelenetben ez a válasz olvasható: "Szerintem meg de". Megérte volna, ha megfizetnek egy alapos lektort - elég, ha magyarul tud.

Fordította: Megyeri Andrea. Cartaphilus, 2012, 353 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.