Könyv

Balkáni ballada

Téa Obrecht: A tigris asszonya

  • Mesterházi Gábor
  • 2012. július 21.

Könyv

A jelenkor világirodalmának egyik biztos "fogása" a mágikus realizmus. A 27 éves, délszláv származású Téa Obrecht tavaly írott, idén lefordított könyvében két mágikus szál is van: a halhatatlan ember és a tigris asszonya.

Utóbbit inkább nevezném enigmatikusnak vagy balladainak, a halálnak viszont főszerep jut ebben az egy nap alatt játszódó, mégis egy évszázadot elmesélő, jellegzetesen kelet-európai, ezen belül kimondottan jugoszláv regényben.


Persze Amerikából nézve, ahol a szerző él, a mi vidékünk történelme minimum szürreális, még ha nekünk tényszerűbbnek is tűnik olykor. Talán ezért érezzük úgy, hogy Obrecht esetében a fülszövegben hirdetett mágikus realizmus inkább marketingfogás. A borítón lévő idézetek az ifjú írónő cselekményszövését is kiemelik - amit azért a dramaturgiailag és lélektanilag jártasabb olvasók túlzásnak találhatnak. De nem is ez a lényeg: Obrecht könyve nem elsősorban a fennen hirdetett García Márquez-i hagyománnyal, sokkal inkább a Monarchia nagy múltú anekdotikus regényeivel tart szoros kapcsolatot. És ettől élvezetes a könyv: az anekdoták jellegzetesek, a szereplők érdekesek. Ahhoz persze nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy a mű egyharmadánál rájöjjünk, a különböző szálak miként fognak összefutni. A leghitelesebb és - számomra - a legérdekesebb úgyis az a szál, amely a közelmúltban, a kilencvenes évek délszláv háborújában játszódik, épp szürreálisan is valóságos volta miatt. A többiben meg épp az van, ami kell: egy csipet folklór, két csipet népi hiedelemvilág, sok erőszak, még több állat, meghatónak szánt, jelen idejű árvaházi történet, és persze kellő humor és abszurd. Összességében Obrecht könyve kellemes olvasmány, mely Kelet-Európában megüti a nagy átlag nívóját - szenzáció viszont csak Amerikában lehet belőle. (A magyar kiadás külseje inkább sorolja a regényt a ponyvák közé, ami viszont túlzás.)

Végül szólni kell a fordításról, Megyeri Andrea munkájáról, mely sokat levon a regény élvezeti értékéből, viszont állatorvosi lóként mutatja a kerülendő hibákat. Nem ismeri az "ami" és az "amely" közti jelentéskülönbséget. Csúnyák az egyforma szerkezetű, kopogós mondatok, a szóismétlések. Az ordító egyeztetési hibák (...sűrű füstfelhőket eregetnek az orra és a szája") és hátravetett határozók ("beszámoltak... az állatkert felújításának terveiről az ostrom után"), és a rosszul választott szinonimák mellett ügyetlen stiláris megoldások is zavarják az olvasót, például amikor az egyik 20. század közepi falusi jelenetben ez a válasz olvasható: "Szerintem meg de". Megérte volna, ha megfizetnek egy alapos lektort - elég, ha magyarul tud.

Fordította: Megyeri Andrea. Cartaphilus, 2012, 353 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.