Könyv

Balkáni ballada

Téa Obrecht: A tigris asszonya

  • Mesterházi Gábor
  • 2012. július 21.

Könyv

A jelenkor világirodalmának egyik biztos "fogása" a mágikus realizmus. A 27 éves, délszláv származású Téa Obrecht tavaly írott, idén lefordított könyvében két mágikus szál is van: a halhatatlan ember és a tigris asszonya.

Utóbbit inkább nevezném enigmatikusnak vagy balladainak, a halálnak viszont főszerep jut ebben az egy nap alatt játszódó, mégis egy évszázadot elmesélő, jellegzetesen kelet-európai, ezen belül kimondottan jugoszláv regényben.


Persze Amerikából nézve, ahol a szerző él, a mi vidékünk történelme minimum szürreális, még ha nekünk tényszerűbbnek is tűnik olykor. Talán ezért érezzük úgy, hogy Obrecht esetében a fülszövegben hirdetett mágikus realizmus inkább marketingfogás. A borítón lévő idézetek az ifjú írónő cselekményszövését is kiemelik - amit azért a dramaturgiailag és lélektanilag jártasabb olvasók túlzásnak találhatnak. De nem is ez a lényeg: Obrecht könyve nem elsősorban a fennen hirdetett García Márquez-i hagyománnyal, sokkal inkább a Monarchia nagy múltú anekdotikus regényeivel tart szoros kapcsolatot. És ettől élvezetes a könyv: az anekdoták jellegzetesek, a szereplők érdekesek. Ahhoz persze nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy a mű egyharmadánál rájöjjünk, a különböző szálak miként fognak összefutni. A leghitelesebb és - számomra - a legérdekesebb úgyis az a szál, amely a közelmúltban, a kilencvenes évek délszláv háborújában játszódik, épp szürreálisan is valóságos volta miatt. A többiben meg épp az van, ami kell: egy csipet folklór, két csipet népi hiedelemvilág, sok erőszak, még több állat, meghatónak szánt, jelen idejű árvaházi történet, és persze kellő humor és abszurd. Összességében Obrecht könyve kellemes olvasmány, mely Kelet-Európában megüti a nagy átlag nívóját - szenzáció viszont csak Amerikában lehet belőle. (A magyar kiadás külseje inkább sorolja a regényt a ponyvák közé, ami viszont túlzás.)

Végül szólni kell a fordításról, Megyeri Andrea munkájáról, mely sokat levon a regény élvezeti értékéből, viszont állatorvosi lóként mutatja a kerülendő hibákat. Nem ismeri az "ami" és az "amely" közti jelentéskülönbséget. Csúnyák az egyforma szerkezetű, kopogós mondatok, a szóismétlések. Az ordító egyeztetési hibák (...sűrű füstfelhőket eregetnek az orra és a szája") és hátravetett határozók ("beszámoltak... az állatkert felújításának terveiről az ostrom után"), és a rosszul választott szinonimák mellett ügyetlen stiláris megoldások is zavarják az olvasót, például amikor az egyik 20. század közepi falusi jelenetben ez a válasz olvasható: "Szerintem meg de". Megérte volna, ha megfizetnek egy alapos lektort - elég, ha magyarul tud.

Fordította: Megyeri Andrea. Cartaphilus, 2012, 353 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.