Könyv

A szerző egy régebbi interjúban arról beszélt, hogy szociálpszichológusként nagy szerencse megélni olyan horderejű társadalmi változást, mint amilyen a nyolcvanas évek óta Magyarországon zajlik. Nem is tétlenkedett: 1990 óta tudós krónikása a rendszerváltás utáni időszaknak, kötetek sorában elemzi, értelmezi a velünk történteket.

Mit nem szeret az EU-ban, és mit nem szeret a franciákban? Mindenre fény derül a franciák leghíresebb kortárs írójával, az Elemi részecskék és A csúcson szerzőjével a Könyvfesztiválon készített villáminterjúnkból.

A Magyar Narancs friss lapszámának főszereplője a jeles író, Krasznahorkai László. Ennek örömére előástuk a Narancs történetének egyik legviccesebb interjúját, amelyben két Krasznahorkai Lászlót terrorizáltak az álnok riporterek.

A szép és a groteszk közelségének jellemzően kelet-európai hagyományát ünnepelte a The Times, mikor A kilencedik című regénye megjelent angolul. Új könyve kapcsán a személyességről, a személyiségről és az öngyilkosságról kérdeztük a rendkívül ritkán nyilatkozó írót.

A könyvfesztiválra jelenik meg Háy János új regénye, A mélygarázs. Az író ennek apropóján elmondta, hogy ha döntenie kéne, a Háború és békét, de talán még inkább az anyukája kakaós csigáját választaná. De hogy kerül egy mondatba a fiatalkori Orbán Viktor és a nudizmus?

Beperelte az Apáczai kiadót és ügyvezetőjét volt szerzője, mivel szerinte az ő korábbi művét felhasználva jelentették meg az általános iskolák második osztályosainak szóló matematika-tankönyvüket. A szakértői vélemények ellentmondóak.

Hogyan változhat át az Éj Királynője aggódó anyából gyilkos bosszút forraló, őrjöngő fúriává? Miként vetemedhet lányrablásra a bölcs papkirály, Sarastro, és hogyan bízhatja a Királynő lányát, Paminát Monostatos őrizetére, akinek a "lelke éppolyan fekete, mint az arca"?

Miért nehéz a szexről írni? Kell-e jó katolikusnak lenni egy buggyantott tojás elkészítéséhez? És mivel lehetne megkenni a pápákat – régieket és újakat? Mindez kiderül A Lemprière-lexikon világhírű szerzőjével, Lawrence Norfolkkal készített, lapunk friss számában található interjúból. Az viszont, hogy Norfolk szerint miről kell majd írni 300 év múlva, illetve hogy milyen is volt számára az a bizonyos első alkalom, csak itt és most olvasható.

A szerző debütáló kötete olyan, mintha egy kis Térey Jánost, Schein Gábort, Borbély Szilárdot és Marno Jánost összeturmixolnánk, és bő lére eresztve tálalnánk. Bő lére, mondom, hiszen a vékonyka verseskötet a maga 66 oldalával is túlírtnak tűnik. Olyan, a kortárs költészetben közhelynek számító tematikákkal dolgozik, mint a város, az utazás, a múlt, a test és ezek különféle kombinációi. Ezzel önmagában még nem lenne baj, csakhogy a versek az említett költők árnyékában nemigen képesek új hangot találni, vagy ami ezzel egyenértékű, nem mondanak újat.