Képregény

Blacksad – Néma pokol

  • - kg -
  • 2018. július 28.

Könyv

A cinikus magánmacskahekus ezúttal a nagy New Orleans-i fülledtségben adja a cinikus magánhekusság szakmai követelményeit túl is teljesítő noirhőst, a private dick és a gumshoe macskamegfelelőjét. Méregkeverés, párducsztriptíz, bárjazz és börtönlátogatás – és még csak az első három oldalon vagyunk túl. Van haldokló megbízó (kecske) és felkutatásra váró heroinista (bokszer), a magánzsarubizniszben nyomuló piás víziló és egy olyan pokolvízió, amihez foghatót nemigen látni az állatos képregények piacán. És persze van vudu, kreol konyha és mindhalálig jazz. Már az előző részek kapcsán megjegyeztük, hogy az alkotók (Juan Díaz Canales és Juanjo Guarnido) film noirt reggeliznek, ebédelnek és vacsorálnak, ami vonzó életmód, de a fékezhetetlen rajongás olykor az eredetiség ellen dolgozik. Ezúttal is eljátszhatjuk a noir ki-kicsodát, Az aranykezű férfi biztos befutó és A vágy villamosából is bedöcög a vili – éljen Elia Kazan, akinek ez már a második New Orleans-i filmje volt a Pánik az utcán után! Ami a Blacksad 4. utcáit illeti, azok a legjobbak. Míg a sztori a nagy noirfelhalmozás miatt varrás mentén reped, addig a tobzódás jót tesz a képeknek. Szemrevaló nagyon az a kétoldalnyi, szövegtelen karnevál­őrület, aminél egy bolondos tollseprű sem lehetne színesebb, az élénk színorgiát pedig egy erőteljesen kékes és majdhogynem végzetes éjszakai vizes jelenet teszi zárójelbe. A vizes és cinikus hősök láttán egy igazi műfaji nagyhal, az Alkony su­gárút halakkal alvó narrátora juthat az eszünkbe – kár, hogy ezúttal nem a vízi hulla a mesélő.

Fordította: Nagy Krisztián. Pesti Könyv Kiadó, 2018, 55 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.