Könyv

Breaking News: Schwarzenegger az elnök

Schwarzenegger: Emlékmás

Könyv

Hogy Obama lett az elnök? Badarság! Természetesen Arnold Schwarzenegger lett az elnök – persze csak titokban, mert Arnold nem született amerikai, de a könyvéből az derül ki, hogy már jó ideje ő irányítja a világot, és azon belül Amerikát.


Mint mindenkinek, akit anya szült, Arnold Schwarzeneggernek is volt gyermekkora, de – és talán ebben az egyben Arnold Schwarzenegger esete sem különbözik többmilliárdnyi embertársa történetétől – a gyermekévek részletes ecsetelése (hacsak nem történnek az életmű szempontjából nélkülözhetetlen, sorsfordító események) nem tartozik a legérdekfeszítőbb olvasmányok közé. Hiába, no, mielőtt felépítette volna magát azzá a kolosszussá, mely térdre kényszerítette a művelt Nyugatot, Arnold is csak egy volt közülünk, s mint ilyen, olvasószemüveggel nézve nagyon is emberi és teljességgel érdektelen. Hogy 9 évesen Arnold félt a sötétben, hogy 14 évesen őt magát is megcsapta a hidegháborús félelem – méltánylandó az aprólékosság, mely mindezen részleteket felszínre hozza, de az élet (a miénk, halandóké) túl rövid ahhoz, hogy Schwarzenegger pattanásainál hosszan elidőzzünk.

Közelebb azonban akkor sem jutunk a schwarzeneggeri jelenséghez, amikor a lényeg hosszadalmas taglalása következik: hogy hősünk milyen úton-módon jutott előre teste és testépítő karrierje, filmes pályafutása és üzleti portfóliója, kiejtése és politikusi karrierje építésében. Ami sok volt a gyerek Schwarzenegger esetében, az édeskevés az emberi test és az amerikai politika végső határait feszegető férfiember bemutatásakor. Mert ha van valami izgalmas az egészben, akkor az alighanem e majdhogynem hihetetlen self-made sztori emberi olvasata, és nem a mindenki által ismert imázs – de mondhatjuk bátran legendának is – ezer apró sztorival való etetése. Merthogy ez folyik, közel 500 oldalon keresztül e sűrűn teleírt könyvben, amely nem kevés munkájába kerülhetett a borítóról lemaradt, de beljebb feltüntetett társszerzőnek.

Egyedül testépítés-történetből vizsgázik jelesre az önéletrajz, hisz sok más mellett tartalmaz egy komplett bodybuilding-történetet is, ámbár a különböző izom- és embercsoportok leírása helyett elég lett volna annyi, hogy Arnold már testépítőként sem bízott sokat a véletlenre, és pontos tervei voltak ellenfelei legyőzésére. A későbbi politikus már az olajozott testű Arnoldban megszületett, de a politikus előtt először még az üzletember bukott ki Arnoldból – a könyv talán legőszintébb része a filmes pályakép összegzése, hiszen maga Schwarzenegger sem tagadja, hogy színészként is leginkább az üzlet érdekelte. A sok bevételi kimutatás, ha új megvilágítást nem is ad az ismert képnek, de legalább nem kell hosszú oldalakon a színészi elhivatottságról olvasgatni.

Egyébként meg magára vessen, aki mást várt, mint a kis színes és olykor szórakoztató sztorikkal (Schwarzenegger Boeing-vásárlása egyike a gyöngyszemeknek) aládúcolt legendát. Bár az anekdoták ugyanazzal a természetességgel vannak elmesélve, amivel Arnold az angol nyelvet is gyilkolja, a népszórakoztató énje azért mindenkinek igyekszik nyújtani valamit. Clint Eastwood használt zakójától a fanatikusan dolgozó James Cameronon át Andy Vajnáig sok mindenki átsétál a könyvön – Vajnáról például azt a leleplező információt is közzéteszi a szerző, hogy: „Dolgozott a magyar kormánynak is, és közel állt Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz.”

Az amerikai politikai élet azért valamivel nagyobb súllyal szerepel a visszaemlékezések között, hiszen Schwarzenegger egy népszerű reality-show-ban játszotta évekig a kormányzó szerepét, és tette ezt ugyanazzal az eltökéltséggel, mellyel kifejlesztette vádlijait és megszerezte első millióját. Önéletírói szerepében pedig Schwarzenegger sem tesz mást, mint folytatja a jól bevált műfaji hagyományokat: a magunkról jót vagy semmit aranyelvét. Lényegében nem mond többet, mint egy Wikipédia-szócikk, azt viszont hatalmas körítéssel teszi, s mivel maximalista ember (ennyi legalább hitelt érdemlően kiderül a könyvből), egy óriásira kigyúrt, közel 500 oldalnyi szócikkel ajándékozta meg magát.

Nincs is ezzel probléma egy szál se, hiszen az efféle könyveknek nem a vallomásos költészet polcain, hanem a szórakoztatóipari termékek között van a helyük. Annak forgatókönyve például, hogy Arnold miként vágta zsebre Amerikát, valóban szórakoztató, még ha olykor hátborzongató olvasmány is. És miközben az olyan kevésbé kigyúrt színészek, amilyen például Michael Caine is, rendre elpuhánykodják az önéletírást, addig Schwarzenegger egy terminátor következetességével osztja magának az érdemeket, és egy alkatához remekül illő, keményfedeles, monstre művel, egy igazi három az egyben „pekidzzsel” jelentkezett. A történetírás és a történelemírás közül Arnold az utóbbit választotta, és el is helyezi magát szépen a bodybuilder-, a film- és a politikatörténetben. De hát ez a minimum attól, akinek saját Boeingje van.

Fordította: Kelemen László. Libri, 2012, 490 oldal, 4990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.