Gyerek+könyv

Kristina Ohlsson: Az Ezüstfiú

  • - urfi -
  • 2015. december 26.

Könyv

Bizonyára már a cikk elején illene kicsit szidalmazni a Magyarországon oly lenézett írói és kiadói profizmust, és eltartott kisujjal beleverni a billentyűzetbe olyan sértő kifejezéseket, mint az iparosmunka, a trendérzékenység vagy az eladhatóság. Ohlsson tényleg semmit nem bíz a véletlenre. Először kifőzött egy sikeres sorozatot a skandináv krimik ismert receptje szerint, majd írt egy trilógiát kiskamaszoknak, amelynek szép egyenletesen, évente megjelenő darabjaiban a háromfős baráti társaság egy-egy tagjának történetét járja körül. Az egyiknek meghalt az apja, a másiknak szegények a szülei, a harmadik családjában sok a veszekedés – és természetesen az aktuális társadalmi problémák is minden sarkon lesben állnak. A svédül tavaly megjelent második részben például befut a kikötőbe egy szíriai menekültekkel teli hajó, és ezzel egyidejűleg valaki lopni kezdi az ételt a török étteremből, amelyet a sajnos Aladdinnak nevezett fiú szülei üzemeltetnek.

Mivel egy svéd kisvárosban járunk, ne számítsunk vad ideológiai vitákra. Nem az a kérdés, hogy a menekülteknek segíteni kell, hanem az, hogy mivel segíthetnek nekik a legtöbbet. Itt a szerző meglepő módon kicsit letér a korszerű korosztályos irodalom főcsapásáról, ugyanis a szereplők bár esendőek és életszerűek, de végül mindenkiről kiderül, hogy aranyból van a szíve – ami egyrészt hazugság, másrészt dögunalom. Annál izgalmasabb a három gyerek nyomozása, amelynek egyszerre tárgya az ételtolvaj és egy száz évvel ezelőtti bűntény, és amelynek végén egy nyugalmat kereső kísértet és éhező menekültgyerekek várják őket. A tanulságok sűrű levonogatása közben kevesebb tere marad a jellemábrázolásnak, de a három gyerek problémái azért átélhetők, a krimiszál pedig mindig lendületes továbbhaladásra ösztönzi az olvasót az akadálymentesített nyelvi környezetben.

Fordította: Bándi Eszter. Animus, 2015, 256 oldal, 2890 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.