Csalás, szerelem, házasság, baszás. Szeretők és barátok családregényét olvasom Csobánka új könyvében. Eddig költőként ismerhettük őt, bátor, eredeti versekkel jelentkezett, a Bog (2009) és a Hideg bűnök (2011) erős indulás a pályán. "Apám programozó volt, te se dilemmázz." Ez egy jó mondat, és szerencsére tele van ilyenekkel a könyv, lehet csemegézni, az éles mondatok cölöpök, pszichodramatikus alapok. Marla és Martin, két szerető a főhős, váltakozva beszélik el testük, viszonyaik és családjuk történetét. Az utolsó lapon látható egy családfa, szerencsére, mert amúgy igen kusza volna mindez.
Aztán vannak kevésbé jó mondatok, kár értük. Érthetetlen átfűzések, leleplező elszólások: "Érzem az ízét, Éva édes, összenevetünk, ő cigit kér, a férfi arca borongós, neki csak annyit mondok róla, Nekem ő rossz. Szeretné, de nem hiszem, hogy érti." Mintha a szerző belém törölné használt törülközőjét. Belém dugná regényét. Primer érzések. Semmi dolgom az anyaggal: csak hallgatom a hangokat, lustulok az önmarcangolástól. A figurák szennyes ruhát teregetnek. Szimpatikus író, vonzó téma. Hiteles, provokatív, eredeti. Esetleg túl direkt az egész? Baj volna? Az ötödik fejezetnél elmaradok: nem akarom követni az eseményeket. Újra szorongás, seb, elhagyás, túlreagálás, szakítás, szeretkezés, katarzis. Pózok szereplők helyett, az emberi viszonyok csupasz váza tabunyelven. Kapcsolatok mint rágógumik a széklábon, csak úgy odaragasztva - idegesítően hatnak. Persze ez szándékos. Se előre, se hátra, előzmény és következmény összemosódik. Kiüresedik a provokáció, halkul a pornó. A frappáns mondat is megunható, ha nincs mögötte titok, vagy ha a titok mindig a szenynyes. Talán jobb szerkesztő kellett volna. Amikor végre befejeztem, szomorú és üres lettem. Még az irodalom is idegesített, hogy ilyen is lehet.
JAK-Prae.hu, 2011, 171 oldal, 2000 Ft
