Interjú

„Dédanyánk és nagyszüleink”

Kovács Dominik és Kovács Viktor drámaírók  

Könyv

A Kovács ikrek kapták idén a Drámaíró Kerekasztal Prológ díját; közösen írják műveiket, legyen az dráma, novella vagy regény. A vidékiségről és a fővárosi létről, a szoros családi kapcsolatokról, az amerikai dél gótikájáról és az ikreket fogadó csodálkozásról beszélgettünk velük.

 

Magyar Narancs: Író testvérekről még csak tudunk, gondoljunk a Brontë nővérekre, de olyanokról, akik ikerpárok is, nem nagyon.

Kovács Dominik: Bár nem voltak ikrek, de a Goncourt fivérek is együtt alkottak. Sőt, Jules halála után Edmund továbbra is közös néven adta ki műveit, ezzel is érzékeltetve összetartozásukat.

MN: Írtok külön is, vagy kizárólag együtt?

Kovács Dominik: Tízéves korunkban írtuk meg az első közös színdarabunkat, egy karácsonyi játékot, és azóta egyetlen alkalommal, úgy 17 éves korunk körül próbálkoztunk az önálló írással, novellákkal. De valahogy nem volt az igazi, hiányzott belőlük a másik.

Kovács Viktor: Én is így emlékszem. Most már annyira átjárunk egymás írói világába, hogy az a „munkamegosztás” is megszűnt, hogy korábban Dominik inkább a szereplők lelkivilágát, a pszichológiai motívumokat dolgozta ki, én pedig a társadalmi-szociológiai hátteret.

MN: Ha drámát írtok, egy történetből indultok ki, vagy egy adott téma köré építkeztek?

Kovács Viktor: Általában egy-egy minket foglalkoztató probléma a kiindulópontunk. A Mintapinty című darabunknál például, amely egy nő életvallomása a 20. század második feléből és a 21. század elejéről, az volt az alapélményünk, hogy találkoztunk olyan emberekkel, akik szerették volna megmutatni, másoknak elmondani a saját sorsukat, történetüket, de nem volt, aki meg­hallgassa őket. Eltűnt a korszak, amelyben éltek, eltűntek mellőlük az emberek, akik ismerték a történetüket, és maradt a magány. Ennek a sok évtizedes magánynak a megragadhatósága volt számunkra a darab megírásának fő tétje.

MN: A Mintapinty monodráma, de ha nem monodrámát írtok, akkor is előszeretettel állítjátok a mű középpontjába egyetlen ember éle­tét, mint például az Amit akartunk című darabotokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.