„Válogassa meg a barátait”

Gerlóczy Márton író

  • Papp László Tamás
  • 2024. január 24.

Könyv

Beszélgetésünk során a szerző Fikció című folytatásos regényétől indultunk, majd a kultúrára adott vagy épp nem adott közpénzekig is eljutottunk.

Magyar Narancs: A legutóbbi két regényed, A katlan és Az örvény a háromkötetesre tervezett identitásthrillered, a Fikció két darabja, amelyekből kiderül: az igazi apád nem az, akit annak gondoltál. Tartottál attól, hogy a családod lebeszél az anyag megjelentetéséről?

Gerlóczy Márton: Hogy valamilyen érzelmi nyomásgyakorlással lebeszéljenek erről, annak a lehetősége megszűnt akkor, amikor nem vették komolyan, hogy megpróbálom kideríteni az igazságot. Bennem akkor már nem volt kérdés, hogy mindezt a lelki egészségem érdekében végig kell csinálnom. Anyám persze nem szándékosan vezetett félre engem, hanem felelőtlenségből, egyszerűen azt gondolta, hogy így jó lesz. Nem gondolt bele, hogy mi lesz a következménye, ha kiderül, hogy tévedett. Illetve azt sem gondolta, hogy egyáltalán kiderülhet. Hiszen 1993-ban ki hallott még olyanról, hogy DNS-teszt? Ő minden­esetre nem.

MN: A DNS-teszt erős bizonyíték. Azt hogy lehetett most ignorálni?

GM: Egy darabig képesek voltak azt mondani, hogy biztos rossz a teszt, hibás az eredmény. 25 évre beszorultam két hazugság közé. 12 éves koromban elmondták nekem, hogy nem az az apám, akit annak tudtam. Aztán 37 évesen kiderült, hogy ez nem igaz, és mégis az az apám. Ezek után nem gondolom, hogy engedélyt kellene kérnem tőlük bármire is. A személyiségi jogaimat oly mértékben vették semmibe, hogy minden fikcióvá vált körü­löttem. Nem segített volna, ha egy interjúban másfél óra alatt elmesélem mindezt, közlésből nem lesz feldolgozás. A magam formáját keresem magamban. És az írás segít. A hosszú hónapok segítenek. Ha órára lebontanám, mennyit dolgoztam ezzel a művel, és azt beszoroznám 15 ezer forinttal, amennyit ezért egy pszichológus kért volna, abból felvásárolom az MCC-t.

MN: A könyved megjelenése óta kerestek meg olyanok, akikkel hasonló történt?

GM: Sokan megkerestek. Van egy közös nyelvünk, értjük egymást. Olyan nem volt, hogy akivel hasonló történt, azt mondta volna, nem érti, minek verem ezt nagydobra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.