„Válogassa meg a barátait”

Gerlóczy Márton író

Beszélgetésünk során a szerző Fikció című folytatásos regényétől indultunk, majd a kultúrára adott vagy épp nem adott közpénzekig is eljutottunk.

Magyar Narancs: A legutóbbi két regényed, A katlan és Az örvény a háromkötetesre tervezett identitásthrillered, a Fikció két darabja, amelyekből kiderül: az igazi apád nem az, akit annak gondoltál. Tartottál attól, hogy a családod lebeszél az anyag megjelentetéséről?

Gerlóczy Márton: Hogy valamilyen érzelmi nyomásgyakorlással lebeszéljenek erről, annak a lehetősége megszűnt akkor, amikor nem vették komolyan, hogy megpróbálom kideríteni az igazságot. Bennem akkor már nem volt kérdés, hogy mindezt a lelki egészségem érdekében végig kell csinálnom. Anyám persze nem szándékosan vezetett félre engem, hanem felelőtlenségből, egyszerűen azt gondolta, hogy így jó lesz. Nem gondolt bele, hogy mi lesz a következménye, ha kiderül, hogy tévedett. Illetve azt sem gondolta, hogy egyáltalán kiderülhet. Hiszen 1993-ban ki hallott még olyanról, hogy DNS-teszt? Ő minden­esetre nem.

MN: A DNS-teszt erős bizonyíték. Azt hogy lehetett most ignorálni?

GM: Egy darabig képesek voltak azt mondani, hogy biztos rossz a teszt, hibás az eredmény. 25 évre beszorultam két hazugság közé. 12 éves koromban elmondták nekem, hogy nem az az apám, akit annak tudtam. Aztán 37 évesen kiderült, hogy ez nem igaz, és mégis az az apám. Ezek után nem gondolom, hogy engedélyt kellene kérnem tőlük bármire is. A személyiségi jogaimat oly mértékben vették semmibe, hogy minden fikcióvá vált körü­löttem. Nem segített volna, ha egy interjúban másfél óra alatt elmesélem mindezt, közlésből nem lesz feldolgozás. A magam formáját keresem magamban. És az írás segít. A hosszú hónapok segítenek. Ha órára lebontanám, mennyit dolgoztam ezzel a művel, és azt beszoroznám 15 ezer forinttal, amennyit ezért egy pszichológus kért volna, abból felvásárolom az MCC-t.

MN: A könyved megjelenése óta kerestek meg olyanok, akikkel hasonló történt?

GM: Sokan megkerestek. Van egy közös nyelvünk, értjük egymást. Olyan nem volt, hogy akivel hasonló történt, azt mondta volna, nem érti, minek verem ezt nagydobra.