rés a présen

„Dolgozom tovább”

  • rés a présen
  • 2023. március 8.

Könyv

Berta Ádám író, szerkesztő

rés a présen: Egon nem fáradt, Miki nem finnyás a két első köteted címe. Mintha mesekönyvcímek volnának. Hogyan születtek és kikről szólnak ezek a történetek?

Berta Ádám: Az Egon nem fáradt novelláskötet, a Miki nem finnyás regény. A címük és a borítójuk teljesen analóg, mintha egy sorozat részei lennének, sőt a Kalligramnál megjelent későbbi köteteim is ezt a borítóstruktúrát viszik tovább – mind Hrapka Tibor munkái –, tartalmilag azonban laza a kapcsolat a két könyv között. A Miki nem finnyás variáció a „vidéki fiatal egyetemre kerül Budapestre” témára, és egyben Alan Hollinghurst Booker-díjas A szépség vonala című regényének átirata. Az Egon nem fáradt pedig novellagyűjtemény, változatos témákkal, szerepel benne Csáth-átirattól practical joke-gegig minden. Azért a 2010 körüli korszellem és a jellemzően budapesti helyszínek mégis rokonítják a két kötet világát.

rap: Mi vezetett a regényíráshoz?

BÁ: Kisprózával kezdtem, mert Carvertől Garaczin, Németh Gáboron, Hazai Attilán át sokak novelláit élvezettel olvastam az 1990-es években, aztán pedig regényt szerettem volna írni, mert úgy éreztem, szakmailag fejlődhetek, ha más típusú problémákat kell megoldanom írás közben. Nagyon más regényt írni, mint novellát. A Miki nem finnyást követően újra összegyűlt egy kötetnyi novellám, ezeket raktam egybe a Baleset az építkezésen című kötetben. Azóta ritkábban írok novellát, illetve az is előfordul, hogy egy-egy kisprózát beemelek a készülő regényem kéziratába. Haramiák; Nem attól vizes a hal; A kígyó feje és Magamat rajzolom középre című regényeim jelentek meg eddig. Utóbbi kettő már a Cser Könyvkiadó gondozásában.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)