rés a présen: Egon nem fáradt, Miki nem finnyás a két első köteted címe. Mintha mesekönyvcímek volnának. Hogyan születtek és kikről szólnak ezek a történetek?
Berta Ádám: Az Egon nem fáradt novelláskötet, a Miki nem finnyás regény. A címük és a borítójuk teljesen analóg, mintha egy sorozat részei lennének, sőt a Kalligramnál megjelent későbbi köteteim is ezt a borítóstruktúrát viszik tovább – mind Hrapka Tibor munkái –, tartalmilag azonban laza a kapcsolat a két könyv között. A Miki nem finnyás variáció a „vidéki fiatal egyetemre kerül Budapestre” témára, és egyben Alan Hollinghurst Booker-díjas A szépség vonala című regényének átirata. Az Egon nem fáradt pedig novellagyűjtemény, változatos témákkal, szerepel benne Csáth-átirattól practical joke-gegig minden. Azért a 2010 körüli korszellem és a jellemzően budapesti helyszínek mégis rokonítják a két kötet világát.
rap: Mi vezetett a regényíráshoz?
BÁ: Kisprózával kezdtem, mert Carvertől Garaczin, Németh Gáboron, Hazai Attilán át sokak novelláit élvezettel olvastam az 1990-es években, aztán pedig regényt szerettem volna írni, mert úgy éreztem, szakmailag fejlődhetek, ha más típusú problémákat kell megoldanom írás közben. Nagyon más regényt írni, mint novellát. A Miki nem finnyást követően újra összegyűlt egy kötetnyi novellám, ezeket raktam egybe a Baleset az építkezésen című kötetben. Azóta ritkábban írok novellát, illetve az is előfordul, hogy egy-egy kisprózát beemelek a készülő regényem kéziratába. Haramiák; Nem attól vizes a hal; A kígyó feje és Magamat rajzolom középre című regényeim jelentek meg eddig. Utóbbi kettő már a Cser Könyvkiadó gondozásában.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
