"Ha meg ez valakinek nem tetszik, itt bármikor megtalál, eljöhet, aztán jól bekaphatja." Ez a végszó, amelyet a főhős egy hullahalom tetején haldokolva, szimbolikus erővel ágaskodó hímtaggal kiált bele az olvasó arcába. Amennyiben lehet, mi más módját keresnénk ellenérzéseink artikulálásának, azért idézzük mégis e megkapó záróképet, mert igen lendületes vonásokkal rajzolja meg az egész könyv hangulatát. Ha ugyanis azt állítanánk, hogy bombasztikus baromságok láncolata a regény, még akkor is három helyen pontatlanok lennénk: a "baromság" enyhe kifejezés, a "láncolat" a szerkesztettség látszatát kelti, de még a "regény" is túldimenzionálás volna.
Pedig az elszánás iránya és heve biztató volt: lépjünk túl a Kusturica-filmek és a diszkósított tánczene üzleti ihletésű dáridóján! De a végtermék semmivel sem izgalmasabb, eredetibb vagy igazabb azoknál: itt a Balkán büdös lábú, nőverő barbárok hazája, akik közül a legértelmesebbek sem okosabbak a hozzájuk gyengéd szálakkal kötődő kecskéknél. Címszereplő innen indul Amerikába, hogy Elvisszel együtt énekeljen (ugye, milyen buta? Még azt sem tudja...), de csak egy svájci foglaltházig jut. Ami az olvasó számára is igazi csapás, így ugyanis a fingós poénok mellé felzárkóznak a végeérhetetlen antikapitalista tirádák, amelyeket különböző hippik vezetnek elő oldalakon keresztül. Ezután még annyi történik, hogy a mi balkáni tahónk megerőszakol és megöl egy csomó embert, tulajdonképpen ezt a kettőt váltogatja - jó, néha lop is közben. Azt még nem említettük, hogy a balkáni bunkók ellenpárjaként a nyugatiak mind puhányok, aberráltak, pénzéhesek és drogosok - és ezzel fel is vázoltuk a könyvben kibomló, hát, világnézeti konfliktust.
A nagyon hamar unalmassá váló túlhajtott brutalitás, a modoros mondatok és az együgyű történetmesélés közben néhány frappáns káromkodás jelenti a könyv magaslati pontjait.
Noran Könyvesház, 2012, 239 oldal, 2999 Ft
