drMáriás: A balkáni tahó

  • - urfi -
  • 2012. december 1.

Könyv

"Ha meg ez valakinek nem tetszik, itt bármikor megtalál, eljöhet, aztán jól bekaphatja." Ez a végszó, amelyet a főhős egy hullahalom tetején haldokolva, szimbolikus erővel ágaskodó hímtaggal kiált bele az olvasó arcába. Amennyiben lehet, mi más módját keresnénk ellenérzéseink artikulálásának, azért idézzük mégis e megkapó záróképet, mert igen lendületes vonásokkal rajzolja meg az egész könyv hangulatát. Ha ugyanis azt állítanánk, hogy bombasztikus baromságok láncolata a regény, még akkor is három helyen pontatlanok lennénk: a "baromság" enyhe kifejezés, a "láncolat" a szerkesztettség látszatát kelti, de még a "regény" is túldimenzionálás volna.

Pedig az elszánás iránya és heve biztató volt: lépjünk túl a Kusturica-filmek és a diszkósított tánczene üzleti ihletésű dáridóján! De a végtermék semmivel sem izgalmasabb, eredetibb vagy igazabb azoknál: itt a Balkán büdös lábú, nőverő barbárok hazája, akik közül a legértelmesebbek sem okosabbak a hozzájuk gyengéd szálakkal kötődő kecskéknél. Címszereplő innen indul Amerikába, hogy Elvisszel együtt énekeljen (ugye, milyen buta? Még azt sem tudja...), de csak egy svájci foglaltházig jut. Ami az olvasó számára is igazi csapás, így ugyanis a fingós poénok mellé felzárkóznak a végeérhetetlen antikapitalista tirádák, amelyeket különböző hippik vezetnek elő oldalakon keresztül. Ezután még annyi történik, hogy a mi balkáni tahónk megerőszakol és megöl egy csomó embert, tulajdonképpen ezt a kettőt váltogatja - jó, néha lop is közben. Azt még nem említettük, hogy a balkáni bunkók ellenpárjaként a nyugatiak mind puhányok, aberráltak, pénzéhesek és drogosok - és ezzel fel is vázoltuk a könyvben kibomló, hát, világnézeti konfliktust.

A nagyon hamar unalmassá váló túlhajtott brutalitás, a modoros mondatok és az együgyű történetmesélés közben néhány frappáns káromkodás jelenti a könyv magaslati pontjait.

Noran Könyvesház, 2012, 239 oldal, 2999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.