rés a présen

„Egyből érzi”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2024. július 3.

Könyv

Rényi Ádám író, kommunikációs szakember

rés a présen: Most, hogy a harmadik novellásköteted, az Erika néni is megjelent, tudod magadat íróként aposztrofálni?

Rényi Ádám: Komfortosabb nekem a szerző kifejezés. Részben azért szeretek távolságot tartani az íróságtól, mert alapvetően mindentől szeretek távolságot tartani, másfelől a titulusokban mindig ott van az elvárás is. Én nagyon szeretek írni, szórakoztat, kikapcsol, egyfajta játék nekem. Szeretném magamnak megőrizni a játékot és nem megfelelni elvárásoknak. Annak ellenére is, hogy a visszajelzések fontosak nekem. Számos dologgal foglalkozom az íráson kívül, szerintem író az, aki képes a teljes lényét az írásnak szentelni. Nagyon tisztelem őket, de én nem vagyok ilyen.

rap: Roald Dahlhoz, Örkényhez meg Efrájim Kishonhoz hasonlítottak a kritikák már az első, Osztálytalálkozó és más mesék, inkább felnőtteknek című köteted kapcsán is. Hogyan viszonyulsz ezekhez az írókhoz?

RÁ: Nagyon szeretem őket. Az összehasonlítás túlzó és megtisztelő. Dahl meghökkentő meséi alapélményeim, talán ő volt a legnagyobb hatással rám. Örkénynek rajongója vagyok, nem is annyira a novelláinak, mint a színpadi műveinek. A Macskajátékot a magyar drámairodalom csúcsának tartom. Szeretem a jó értelemben vett hétköznapiságát, ahogy Kishon esetében is. Én is azt vallom, hogy nem kell, hogy egy történet egzotikus környezetben játszódjon és sárkányok szerepeljenek benne, mert egy pesti gangos házban is jó helye van egy tragédiának. És jó, ha keveredik a realista a groteszkkel, jó, ha a humorban dráma van, a drámában pedig humor.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.