rés a présen: Most, hogy a harmadik novellásköteted, az Erika néni is megjelent, tudod magadat íróként aposztrofálni?
Rényi Ádám: Komfortosabb nekem a szerző kifejezés. Részben azért szeretek távolságot tartani az íróságtól, mert alapvetően mindentől szeretek távolságot tartani, másfelől a titulusokban mindig ott van az elvárás is. Én nagyon szeretek írni, szórakoztat, kikapcsol, egyfajta játék nekem. Szeretném magamnak megőrizni a játékot és nem megfelelni elvárásoknak. Annak ellenére is, hogy a visszajelzések fontosak nekem. Számos dologgal foglalkozom az íráson kívül, szerintem író az, aki képes a teljes lényét az írásnak szentelni. Nagyon tisztelem őket, de én nem vagyok ilyen.
rap: Roald Dahlhoz, Örkényhez meg Efrájim Kishonhoz hasonlítottak a kritikák már az első, Osztálytalálkozó és más mesék, inkább felnőtteknek című köteted kapcsán is. Hogyan viszonyulsz ezekhez az írókhoz?
RÁ: Nagyon szeretem őket. Az összehasonlítás túlzó és megtisztelő. Dahl meghökkentő meséi alapélményeim, talán ő volt a legnagyobb hatással rám. Örkénynek rajongója vagyok, nem is annyira a novelláinak, mint a színpadi műveinek. A Macskajátékot a magyar drámairodalom csúcsának tartom. Szeretem a jó értelemben vett hétköznapiságát, ahogy Kishon esetében is. Én is azt vallom, hogy nem kell, hogy egy történet egzotikus környezetben játszódjon és sárkányok szerepeljenek benne, mert egy pesti gangos házban is jó helye van egy tragédiának. És jó, ha keveredik a realista a groteszkkel, jó, ha a humorban dráma van, a drámában pedig humor.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
