Könyvmelléklet – kritika

Egyszer véget ér

Peter Brannen: A világ végei

Könyv

A híreket olvasva egyértelműnek tűnhet számunkra, hogy természettörténeti szempontból is drámai korban élünk: az emberi civilizáció mindennapos, rutinszerű működésének köszönhetően olyan változások zajlanak a Földön, amelyek alapvetően formálják át életünk keretrendszerét.

Nemegyszer halljuk azt is, hogy újabb nagy, ezúttal egyértelműen antropogén eredetű tömeges kihalási esemény küszöbére értünk. Csak éppen azt nem értjük még pontosan, hogy mi történik egy-egy ilyen kihalás során, s csupán pedzegetjük, mekkora katasztrófát élt át az élővilág, amikor a fajok tömegesen tűntek el.

Peter Brannen bostoni tudományos újságírót (a The Atlantic munkatársát, számos más lap elismert szerzőjét) régóta foglalkoztatták azok a geológiai, oceanográfiai és a szénkörforgással kapcsolatos témák, amelyek összefüggenek a múlt és a jövő esetleges kihalási eseményeivel. Az eredetileg 2017-ben megjelent könyvében bemutatja, mennyit ért meg manapság a kutatói közösség azokból az apokalipszisekből, amelyek eddig legalább öt alkalommal sújtották a bolygó élővilágát. A szerző nem titkolt szándéka, hogy megértesse, mennyivel más vagy éppenséggel nagyon is hasonló körülmények ágyazhattak meg annak, hogy manapság is – talán nem teljesen megalapozottan – egy újabb kihalási eseményről beszéljünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.