Könyvmelléklet – kritika

Egyszer véget ér

Peter Brannen: A világ végei

Könyv

A híreket olvasva egyértelműnek tűnhet számunkra, hogy természettörténeti szempontból is drámai korban élünk: az emberi civilizáció mindennapos, rutinszerű működésének köszönhetően olyan változások zajlanak a Földön, amelyek alapvetően formálják át életünk keretrendszerét.

Nemegyszer halljuk azt is, hogy újabb nagy, ezúttal egyértelműen antropogén eredetű tömeges kihalási esemény küszöbére értünk. Csak éppen azt nem értjük még pontosan, hogy mi történik egy-egy ilyen kihalás során, s csupán pedzegetjük, mekkora katasztrófát élt át az élővilág, amikor a fajok tömegesen tűntek el.

Peter Brannen bostoni tudományos újságírót (a The Atlantic munkatársát, számos más lap elismert szerzőjét) régóta foglalkoztatták azok a geológiai, oceanográfiai és a szénkörforgással kapcsolatos témák, amelyek összefüggenek a múlt és a jövő esetleges kihalási eseményeivel. Az eredetileg 2017-ben megjelent könyvében bemutatja, mennyit ért meg manapság a kutatói közösség azokból az apokalipszisekből, amelyek eddig legalább öt alkalommal sújtották a bolygó élővilágát. A szerző nem titkolt szándéka, hogy megértesse, mennyivel más vagy éppenséggel nagyon is hasonló körülmények ágyazhattak meg annak, hogy manapság is – talán nem teljesen megalapozottan – egy újabb kihalási eseményről beszéljünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.