Gyuri – vagy ahogy mindannyian hívtuk: Kalogány – segítőkész és kedves kolléga volt. Bármikor, bárkinek szívesen elolvasta a véleményezésre elküldött írását, és ha tetszett, szinte gyermeki örömmel dicsérte meg, ha pedig volt mit kritizálni rajta, hihetetlen tapintattal mondott róla véleményt. Alapos elméleti felkészültségét, széles tájékozottságát, imponáló műveltségét az érintkezésben szerényen viselte: úgy tudott kommunikálni, hogy cseppet sem éreztette szellemi fölényét. Kivételesen sokoldalú és termékeny irodalmár volt: nehéz volna sorrendet felállítani a szűkebb értelemben vett szakmai tevékenysége: irodalomtudósi (ezen belül irodalomteoretikusi és -történészi) és kritikusi, szerkesztői működése, egyetemi tanári munkája, és publicisztikai aktivitása között.
A pesti bölcsészkaron Szegedy-Maszák Mihály tanítványa volt, s az ő révén került be az Irodalomtudományi Intézetbe a szakma ígéretes fiataljaiból szerveződő Szövegmagyarázó Műhely nevű informális csoportba, amelynek tagjai szerényen Okos Fiúknak nevezték magukat, s akik közé Bojtár Endre, Horváth Iván, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Zemplényi Ferenc, és legfiatalabbként maga Gyuri tartozott. Ez a szakma elméleti és módszertani megújításán dolgozó társaság a közös gondolkodással és együtt munkálkodással bizonyára inspiráló volt a csapat benjáminja számára. Az intézet könyvtárosából (1979) előbb a Modern Irodalmi Osztály munkatársa lett: e minőségében Sinkó Ervin Naplóinak szerkesztése volt az első munkája, amit példaszerű filológusi alapossággal végzett el. A kötet ma is megbízható kiindulópont Sinkó életművének kutatásához. 1988-tól az Irodalomelméleti Osztály munkatársa, később főmunkatársa lett. 1990-től 2007-ig tanított a pécsi Janus Pannonius (majd Pécsi Tudományegyetem) irodalomelméleti tanszékén, miközben éveken át tanszékvezető is volt. Kollégái és tanítványai körében méltán volt népszerű, a velük közösen alapított Sensus-csoport műhelyvitái pedig fontos hivatkozásként szerepelnek írásai előzményei között. A kutatás és a tanítás mellett több folyóirat szerkesztőségében is tevékenyen részt vett, a BUKSZ, a Helikon Világirodalmi Figyelő, a Literatura, a 2000, a Café Bábel és a Beszélő szerkesztőségének, illetve szerkesztőbizottságának is tagja volt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
