Elhamarkodott diagnózis

House – A sebzett gyógyító a televízióban

  • Svébis Bence
  • 2012. március 16.

Könyv


Csúnyán elsiették ezt a könyvet, több szempontból is. A benne olvasható írások az ötödik évad végéig dolgozzák fel a szériát, így pont az adott témában legkompetensebb hatodik évad már nem került a látótérbe, pedig éppen ez válthatta volna ki a legizgalmasabb reflexiókat. A Princeton-Plainsboro arrogáns, sánta diagnosztája ugyanis ebben a szezonban kerül a pszichiátriára, s így nemegyszer teszi tiszteletét dr. Darryl Nolan díványán. Voltaképp valami ilyesmit kínálna ez a könyv is, azonban kérdéses, mennyiben lehet releváns egy fiktív karakter valósnak vélt kórtana.

A legtöbb ilyesfajta kiadvánnyal ellentétben jelen összeállításnak sikerül ügyesen balanszíroznia fikció és valóság közt, s ha a tanulmányok szerzői éppen House jellemével foglalkoznak, elsősorban nem rá mint személyre, hanem a forgatókönyvírókra hivatkoznak, akik ilyennek alkották. Kívülről tekintenek a sorozatra, így van alkalmuk nem csak a szereplőket, de a sorozat motívumrendszerét (mint például a House botjának szimbolikájával foglalkozó írás) vagy a főszereplőt játszó színész, Hugh Laurie hitelességét vizsgálni. Azonban sajnos gyakran elég önkényesek ezek az értelmezések. Susan Rowland írása például érdekes fénytörésben mutat rá, hogy House mégsem áll olyan közel Holmes karakteréhez, mint azt többen is vélik, ám amikor A sátán kutyája kapcsán a grimpeni ingoványt (melybe a történet antagonistája, Stapleton elmerül) összefüggésbe hozza Jung Freudnak tett megjegyzésével a mocsári múmiákról, majd pedig a sorozat egyik vezérmotívumával – nevezetesen azzal, mikor a kamera mélyen behatol a beteg testbe, megmutatva a kór eredetét –, akkor azért felszisszen a jó ízlésű olvasó.

A másik, igencsak zavaró probléma, hogy bár a fülszöveg közérthetőséget ígér, koránt sincs egyszerű dolga a laikus olvasónak. A kötet végén található ugyan egy rövid szószedet, melyben a vonatkozó fogalmak többsége fellelhető, de ha nem sorrendben olvassuk a tanulmányokat – s ugyan miért tennénk, ha az egyik témája jobban érdekel, mint a másiké –, az olyan gyakran előkerülő fogalmakkal, mint mondjuk a trickster, nem igazán tudunk mit kezdeni, hiszen a glosszáriumhoz lapozva semmifajta segítséget nem kapunk.

Nehéz tehát eldönteni, mi is akar lenni az összeállítás: pszichoanalitikus támpont a rajongóknak, szórakoztató tankönyv leendő pszichiátereknek vagy valami a kettő között. Talán ez utóbbi, ám valahol leragadt a kezdeti stádiumban. Mintha még csak az első differenciáldiagnózisok hangzottak volna el, mikor House még nagyon-nagyon messze jár az igazságtól.

Fordította: Moukhtar Lucia. Oriold és Társai Kiadó, 2011, 296 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.