Elhamarkodott diagnózis

House – A sebzett gyógyító a televízióban

  • Svébis Bence
  • 2012. március 16.

Könyv


Csúnyán elsiették ezt a könyvet, több szempontból is. A benne olvasható írások az ötödik évad végéig dolgozzák fel a szériát, így pont az adott témában legkompetensebb hatodik évad már nem került a látótérbe, pedig éppen ez válthatta volna ki a legizgalmasabb reflexiókat. A Princeton-Plainsboro arrogáns, sánta diagnosztája ugyanis ebben a szezonban kerül a pszichiátriára, s így nemegyszer teszi tiszteletét dr. Darryl Nolan díványán. Voltaképp valami ilyesmit kínálna ez a könyv is, azonban kérdéses, mennyiben lehet releváns egy fiktív karakter valósnak vélt kórtana.

A legtöbb ilyesfajta kiadvánnyal ellentétben jelen összeállításnak sikerül ügyesen balanszíroznia fikció és valóság közt, s ha a tanulmányok szerzői éppen House jellemével foglalkoznak, elsősorban nem rá mint személyre, hanem a forgatókönyvírókra hivatkoznak, akik ilyennek alkották. Kívülről tekintenek a sorozatra, így van alkalmuk nem csak a szereplőket, de a sorozat motívumrendszerét (mint például a House botjának szimbolikájával foglalkozó írás) vagy a főszereplőt játszó színész, Hugh Laurie hitelességét vizsgálni. Azonban sajnos gyakran elég önkényesek ezek az értelmezések. Susan Rowland írása például érdekes fénytörésben mutat rá, hogy House mégsem áll olyan közel Holmes karakteréhez, mint azt többen is vélik, ám amikor A sátán kutyája kapcsán a grimpeni ingoványt (melybe a történet antagonistája, Stapleton elmerül) összefüggésbe hozza Jung Freudnak tett megjegyzésével a mocsári múmiákról, majd pedig a sorozat egyik vezérmotívumával – nevezetesen azzal, mikor a kamera mélyen behatol a beteg testbe, megmutatva a kór eredetét –, akkor azért felszisszen a jó ízlésű olvasó.

A másik, igencsak zavaró probléma, hogy bár a fülszöveg közérthetőséget ígér, koránt sincs egyszerű dolga a laikus olvasónak. A kötet végén található ugyan egy rövid szószedet, melyben a vonatkozó fogalmak többsége fellelhető, de ha nem sorrendben olvassuk a tanulmányokat – s ugyan miért tennénk, ha az egyik témája jobban érdekel, mint a másiké –, az olyan gyakran előkerülő fogalmakkal, mint mondjuk a trickster, nem igazán tudunk mit kezdeni, hiszen a glosszáriumhoz lapozva semmifajta segítséget nem kapunk.

Nehéz tehát eldönteni, mi is akar lenni az összeállítás: pszichoanalitikus támpont a rajongóknak, szórakoztató tankönyv leendő pszichiátereknek vagy valami a kettő között. Talán ez utóbbi, ám valahol leragadt a kezdeti stádiumban. Mintha még csak az első differenciáldiagnózisok hangzottak volna el, mikor House még nagyon-nagyon messze jár az igazságtól.

Fordította: Moukhtar Lucia. Oriold és Társai Kiadó, 2011, 296 oldal, 2900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.