Egyszerűen nem lehet betelni vele. Az 1925-ben született és 2013-ban meghalt Elmore Leonard alighanem a legnagyobb amerikai bűnregényíró Chandler óta. A legritkább esetben lépteti fel a klasszikus krimi főalakjait, nála elvétve működnek magándetektívek, rendőrök, helyszínelők, boncolóorvosok. A prímet kisebb és nagyobb kaliberű gengszterek és kurvák viszik, valamint „a törvény emberei”, rendőrbírók, óvadékügynökök, olyan alakok, akik a bűnüldözés (és persze a bűn) perifériáján lébecolnak. Leonard a peremlények írója.
Kallódó ember az angolul 2002-ben megjelent regény főhőse, Dennis Lenahan, a toronyugró is, aki 24 méterről ugrik bele egy víztartályba, amely „fentről akkorának látszik, mint egy földre dobott ötvencentes”. Az első mondattal már el is kap az író. És egyenesen elbűvöl, amikor egy polgárháborús csata újrajátszásába kerülünk bele, ráadásul e díszletek közt kulminálnak a bűnügyi események is. Leonard laza bónuszként epés szatíráját adja a történelmi hagyományok ápolói, azaz a „megszállott újrajátszók” lélektanának: a főrendőr még a nyomozást is hétfőre halasztja, nehogy lemaradjon a hétvégi mímelt ütközetről, miközben megvetéssel beszél a „műanyag huszárokról”, akik a 35 fokban nem hosszú alsónadrágot viselnek az „eredeti” jelmezekhez. Közben folyamatosan a fekete gengszter, Robert Taylor előadásait élvezhetjük a vérbeli néger bluesről, melynek egyik zsenije, Robert Johnson ott virít gitárjával a borítón. Káprázatos regény, remek fordítás.
Fordította: Illés Róbert. Jaffa, 2016, 268 oldal, 3150 Ft
