Könyv

Elmore Leonard: Tishomingo Blues

  • - banza -
  • 2016. július 2.

Könyv

Egyszerűen nem lehet betelni vele. Az 1925-ben született és 2013-ban meghalt Elmore Leonard alighanem a legnagyobb amerikai bűnregényíró Chandler óta. A legritkább esetben lépteti fel a klasszikus krimi főalakjait, nála elvétve működnek magándetektívek, rendőrök, helyszínelők, boncolóorvosok. A prímet kisebb és nagyobb kaliberű gengszterek és kurvák viszik, valamint „a törvény embe­rei”, rendőrbírók, óvadékügynökök, olyan alakok, akik a bűnüldözés (és persze a bűn) perifériáján lébecolnak. Leonard a peremlények írója.

Kallódó ember az angolul 2002-ben megjelent regény főhőse, Dennis Lenahan, a toronyugró is, aki 24 méterről ugrik bele egy víztartályba, amely „fentről akkorának látszik, mint egy földre dobott ötvencentes”. Az első mondattal már el is kap az író. És egyenesen elbűvöl, amikor egy polgárháborús csata újrajátszásába kerülünk bele, ráadásul e díszletek közt kulminálnak a bűnügyi események is. Leonard laza bónuszként epés szatíráját adja a történelmi hagyományok ápolói, azaz a „megszállott újrajátszók” lélektanának: a főrendőr még a nyomozást is hétfőre halasztja, nehogy lemaradjon a hétvégi mímelt ütközetről, miközben megvetéssel beszél a „műanyag huszárokról”, akik a 35 fokban nem hosszú alsónadrágot viselnek az „eredeti” jelmezekhez. Közben folyamatosan a fekete gengszter, Robert Taylor előadásait élvezhetjük a vérbeli néger bluesről, melynek egyik zsenije, Robert Johnson ott virít gitárjával a borítón. Káprázatos regény, remek fordítás.

Fordította: Illés Róbert. Jaffa, 2016, 268 oldal, 3150 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.