Könyv

Elmore Leonard: Tishomingo Blues

  • - banza -
  • 2016. július 2.

Könyv

Egyszerűen nem lehet betelni vele. Az 1925-ben született és 2013-ban meghalt Elmore Leonard alighanem a legnagyobb amerikai bűnregényíró Chandler óta. A legritkább esetben lépteti fel a klasszikus krimi főalakjait, nála elvétve működnek magándetektívek, rendőrök, helyszínelők, boncolóorvosok. A prímet kisebb és nagyobb kaliberű gengszterek és kurvák viszik, valamint „a törvény embe­rei”, rendőrbírók, óvadékügynökök, olyan alakok, akik a bűnüldözés (és persze a bűn) perifériáján lébecolnak. Leonard a peremlények írója.

Kallódó ember az angolul 2002-ben megjelent regény főhőse, Dennis Lenahan, a toronyugró is, aki 24 méterről ugrik bele egy víztartályba, amely „fentről akkorának látszik, mint egy földre dobott ötvencentes”. Az első mondattal már el is kap az író. És egyenesen elbűvöl, amikor egy polgárháborús csata újrajátszásába kerülünk bele, ráadásul e díszletek közt kulminálnak a bűnügyi események is. Leonard laza bónuszként epés szatíráját adja a történelmi hagyományok ápolói, azaz a „megszállott újrajátszók” lélektanának: a főrendőr még a nyomozást is hétfőre halasztja, nehogy lemaradjon a hétvégi mímelt ütközetről, miközben megvetéssel beszél a „műanyag huszárokról”, akik a 35 fokban nem hosszú alsónadrágot viselnek az „eredeti” jelmezekhez. Közben folyamatosan a fekete gengszter, Robert Taylor előadásait élvezhetjük a vérbeli néger bluesről, melynek egyik zsenije, Robert Johnson ott virít gitárjával a borítón. Káprázatos regény, remek fordítás.

Fordította: Illés Róbert. Jaffa, 2016, 268 oldal, 3150 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.