Rapper Eminem, így emlegetik a nem zenei hírekben: funkciót/foglalkozást is kell biggyeszteni a névhez, hogy a be nem avatott olvasó is betájolhassa. Tehát a hírekben Eminem, a rapper. A botránykő, aki ellen a politikai korrektség, de legalábbis jó modor nevében tiltakoznak: számára (ez persze közhely az ő műfajában) a nő bitch, vagyis szuka, de rááll a szája a faggotra is, azaz buzizik, és egyáltalán, teljes nála a leltár a négybetűs szavakból. A jogi eset, akinek a pénzére rokonok pályáznak, és aki odavág, ha elborul az agya. Az ég adománya az amerikai zeneipari visszaesés idején: nem mondhat olyat sem kollégára, sem politikusra, amivel kizárná magát a díjosztó gálaestekről, mert aki annyi lemezt elad, mint ő, az jöhet: tavaly a The Eminem Show 7,6 millió példánnyal volt a legkelendőbb Amerikában, azóta világszerte ennek a duplájánál tart, az 8 Mile filmzenéje 3,5 millióval volt ötödik odahaza, azóta ez is a kétszereséhez közelít.
"A büdös életbe´ nem álmodtam volna / hogy ilyen baszott sok ember érez úgy, mint én / hiszi ugyanazt és hisz ugyanabban, mint én / mintha egy kurva hadsereg masírozna mögöttem (...) Nem gondoltam volna a tükör előtt / mikor a hajam hidrogéneztem és egy pólót kerestem elő / hogy a rap élére katapultálok majd / Hogyan tudhattam volna előre / hogy ekkora hatásom lesz / Valakinél ott a hivatalban megpendíthettem egy húrt / mert a kongresszus szerint / mást se okozok, mint problémát (...) Ha fekete volnék, fele ennyit se adnék el / nem kell a Lincoln gimiben érettségiznem, hogy ezt felfogjam (...) Az a baj, hogy a kertvárosi kölykökhöz szólok / akik egyébként azt se tudnák, hogy ilyen szavak is léteznek / ezeknek az anyja le se szart volna engem / ha nem keltek ekkora felfordulást / a tévéből egyenest bele a nappalijukba (...) Hogy tömény szeszt löttyintsek ennek a hipokrita demokráciának a képébe..."
Ezek csak nyersfordított részletek a White Americából, aminek szövegében és animációs klipjében is a Fehér Ház gyepére pisál Eminem. Itt és máshol is vég nélkül mondja és mondja és mondja, mindig egyes szám első személyben, gátlástalanul kitárulkozva, nesze nektek, itt vagyok, ez vagyok, ha nem tetszik, tehettek egy szívességet. Azoknak meg, akik a pozitív mondanivalót hiányolják, dafke ezt üzeni: "Bocs´, de összekevertek valamit / Azt akarjátok, hogy szebbek legyenek a szövegeim, miközben az elnök leszopatja magát? / Hát basszátok meg! Drogozzatok! Erőszakoljatok meg ringyókat! / Gúnyoljátok ki a melegklubokat!"
H
Eminem harminc éve született a Missouri állambeli St. Josephben, Kansas City közelében. Apja elhagyta őket, gyerekkorát hol itt, hol a michigani Detroitban töltötte, végül Detroitban állapodtak meg. Ahogy a mai kamaszok rajonganak érte, úgy ragadta őt is magával tinédzserként a rapörvény. A gimiben már ezt nyomta, s hamarosan városszerte híre ment a szópárbajhős fehér kölyöknek, aki a feketékkel is fölveszi a versenyt, sőt saját pályájukon legyőzi őket, következésképp testvérükké fogadják. Az iskolából kimaradt, apróért melózott ezt-azt. Első kislemeze 1995-ben jelent meg, a hátoldalán rappelő Proof és még négy másik rapper társaságában alapította meg a D12-t (lemezen: Devil´s Night, 2001). Első saját albuma, az 1996-os Infinite még nem volt az igazi - abban, hogy kijöjjön belőle mindaz, ami miatt ma imádják és utálják, némi privát zűrzavar segített: kislánya anyja, Kim faképnél hagyta, nem engedte Hailie Jade közelébe, ő hazaköltözött a mutterhez, akit ily módon sikerült végképp meggyűlölnie, egyre többet nyúlt drogokhoz és piához, a végpont egy sikertelen öngyilkossági kísérlet volt. Mindezt 1997-ben, a The Slim Shady EP-n kezdte kidumálni magából, ebben az évben második lett a Los Angeles-i rapolimpia freestyle kategóriájában, és bemutatkozott egy fontos rádióműsorban. Hamarosan leszerződtette az Interscope, két óriási rapsztár, Snoop Doggy Dogg és 2Pac Shakur kiadója, ahol maga a főnök, Dr. Dre állt Eminem mögé: producerként és vendégrapperként hangokkal, személyes legendája révén (Ice Cube mellett tagja volt Eminem egyik ifjúkori kedvencének, az LA-i rap alapcsapatának: NWA = Niggers With Attitude) az autenticitást igazoló pecséttel járult hozzá ahhoz, hogy Eminemet fehérek és feketék egyaránt megkajálják. S a lemezipar után immár a film is felfedezte (Curtis Hanson: 8 Mile; filmdal-Oscarra jelölve).
H
Eminem zenéjének szélsőséges személyessége lefegyverző és talányos: a kíméletlen durvaság mellett érzékenység, sérülékenység és vulgáris humor van benne. Irodalomban is, jobbfajta popzenében is hozzászokhattunk, hogy ha a szövegben én áll, akkor az nem feltétlenül azonos magával a szerzővel, előadóval: lehet szerep, egy számon belül akár többféle is. Eminem énje viszont már nem is lehetne énebb - ráadásul megháromszorozódva: polgári nevén Marshall Mathers, a kezdőbetűiből vett M&M-ből származó művésznevén Eminem és saját alteregójaként mint Slim Shady, miként az albumain nyomon követhető: The Slim Shady LP, 1999, The Marshall Mathers LP, 2000, The Eminem Show, 2002. Ezek hozták meg számára a világsikert, s vele azt, hogy bármit tesz és mond, az hírértékkel bír. Például az, amikor egy megtöltetlen pisztollyal leütött egy pasast, látván, hogy az egy klub előtt csókolózott Kimmel, Eminem feleségével (azóta elváltak, a láthatást később perben rendezték); a meglesett csók és a fejbe vágás rádiójáték-verziója a The Eminem Show-n hallható, Kim fiktív meggyilkolását a The Marshall Mathers LP-n adja elő: gyomorfordító audiohorror.
"Vissza ´73-ba, mikor még nem voltak többszörös platina CD-im / Pár hónapos bébi voltam / Az a köcsög apám összepakolta a gatyáit / Kíváncsi volnék, megpuszilt-e egyáltalán, mikor lelépett / Nem, nem vagyok rá kíváncsi, dögölt volna meg / Nézem Hailie-t, és el nem tudom képzelni, hogy otthagyjam / Ha gyűlölöm is Kimet, összeszorított foggal megpróbálok mindent, hogy működjön a dolog kettőnk között / Legalább Hailie érdekében / Talán elkövettem hibákat / De én is csak ember vagyok / De eléggé férfi ahhoz, hogy szembenézzek ezekkel / Ostoba voltam, hülyeséget csináltam / De annyi eszem mégis volt, hogy kiszedtem a golyókat abból a pisztolyból / Különben mindkettejüket megölöm, lelövöm Kimet és azt a másikat is / Ez az életem / Légy üdvözölve az Eminem Show-ban..."
S így tovább, kiad magából mindent, szomorúan és kíméletlenül anyja szemére hány minden szarságot, amit neki köszönhet ("Bocs´, mama / Nem akartalak megbántani / Nem akartalak megríkatni / De ma éjjel lomtalanítom a szobám / Van ott néhány sötét titok / Nem tudom, tud-e róluk valaki / De mielőtt rám csukják a koporsót / Fel akarom ezeket tárni", így indít, és idáig jut el: "Te önző szuka, kurvára remélem, hogy a pokolban égsz el"). Zavarba ejtően valóságos őszinteségi rohamai közepette Eminemnek a fikcióhoz is van érzéke. A Stan sztorija (egy rajongója egyre ingerültebb levelekkel bombázza, s miután nem kap választ, terhes barátnőjét a kocsija csomagtartójába zárva belehajt a folyóba; mire a sztár válaszol, már késő) és előadásmódja (refrénként a Thank You, Dido slágere szól, a levelek szövege alatt filctoll surrog a papíron) hátborzongató. Nem kell szeretni Eminemet, de valamit tud, az hétszentség.
Szőnyei Tamás
Az Eminem európai turnéjának állomásai: június 13. Essen, 15. Hamburg, 16. Berlin, 18. Amszterdam, 19. Párizs, 21. Milton Keynes (Anglia), 23. Manchester, 24. Glasgow, 26. Dublin.
