Fájdalmas

Martin James: Dave Grohl - Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok

  • V. Á.
  • 2012. március 2.

Könyv


Az egykori Nirvana-dobos és jelenlegi Foo Fighters-vezér életét feldolgozó könyv több sebből vérzik egyszerre. Egyrészt Grohl hiába világhíres zenész, messze nem annyira érdekes - mondjuk ki: balhés - figura, hogy kellőképpen izgalmas sztorijai lehetnének egy kétszáz-egynéhány oldalas könyv megtöltéséhez. Grohl inkább csak afféle szeretnivaló mamakedvence, aki a sikeres zenekarai révén bekerült azon rocksztárok közé, akikről igencsak megéri könyvet írni: a borítóra nyomtatott neve miatt a kötetet úgyis megveszik annyian, hogy az több mint tisztességes bevételt produkál a szerzőnek még akkor is, ha a végeredmény fényévekre van mondjuk Lemmy Kilmister, Ozzy Osbourne, Henry Rollins, esetleg Nikki Sixx (magyarul is megjelent) önéletrajzától. Másrészt maga a szerző, az amúgy a Melody Maker újságírójaként tevékenykedő Martin James sem erőltette meg magát. A könyv tökéletesen híján van mindenféle exkluzivitásnak, hiszen korábbi interjúkból összeollózott, néhány belterjes észosztással megfűszerezett tartalmával, valamint több oldalra rúgó hivatkozáslistájával inkább egy dögunalmas egyetemi záródolgozatra emlékeztet, mint egy valódi, saját értékeket is felmutatni bíró könyvre, amiben az igazán érdekes Nirvana-időszakot a szerző ráadásul sikeresen szűkítette le alig néhány oldalra. (A minden nagyobb fejezet elé beszúrt borzalmasan rossz, elcsépelt dobosviccekről, amelyeket a gyengélkedő fordítás még fájdalmasabbá tett, talán most ne is beszéljünk.)

 

A harmadik fekete pontot pedig a könyv magyarországi kiadója, a Silenos kapja, ahol egyrészt még mindig azt gondolják, hogy itthon is jó biznisz odakinn is fércmunkának minősülő, összetákolt életrajzi kötetek kiadása (a Burzum-vezér Varg Vikernesről írt kiadványuknál ráadásul egy norvégos hangzású, álnéven író magyar szerző dolgozatát adták ki erősen megtévesztő fülszöveggel), másrészt a szöveggondozás terén rendkívül komoly problémákkal küzdenek. Súlyos helyesírási hibák, elírások, tárgyi tévedések - a kedvencem a "legendás thrash metál, stoner együttes Kyuss" félmondat, kicsit később pedig azt is megtudhatjuk, hogy a "sötét metálérzés" jellemezte őket - tarkítják ezt a megjelenésében is igénytelen puhafedeles könyvet, amely sajnos semmiféleképpen nem éri meg az árát.

Fordította: Szente Thomas, Silenos, 2011, 248 oldal, 2800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.