Fájdalmas

Martin James: Dave Grohl - Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok

  • V. Á.
  • 2012. március 2.

Könyv


Az egykori Nirvana-dobos és jelenlegi Foo Fighters-vezér életét feldolgozó könyv több sebből vérzik egyszerre. Egyrészt Grohl hiába világhíres zenész, messze nem annyira érdekes - mondjuk ki: balhés - figura, hogy kellőképpen izgalmas sztorijai lehetnének egy kétszáz-egynéhány oldalas könyv megtöltéséhez. Grohl inkább csak afféle szeretnivaló mamakedvence, aki a sikeres zenekarai révén bekerült azon rocksztárok közé, akikről igencsak megéri könyvet írni: a borítóra nyomtatott neve miatt a kötetet úgyis megveszik annyian, hogy az több mint tisztességes bevételt produkál a szerzőnek még akkor is, ha a végeredmény fényévekre van mondjuk Lemmy Kilmister, Ozzy Osbourne, Henry Rollins, esetleg Nikki Sixx (magyarul is megjelent) önéletrajzától. Másrészt maga a szerző, az amúgy a Melody Maker újságírójaként tevékenykedő Martin James sem erőltette meg magát. A könyv tökéletesen híján van mindenféle exkluzivitásnak, hiszen korábbi interjúkból összeollózott, néhány belterjes észosztással megfűszerezett tartalmával, valamint több oldalra rúgó hivatkozáslistájával inkább egy dögunalmas egyetemi záródolgozatra emlékeztet, mint egy valódi, saját értékeket is felmutatni bíró könyvre, amiben az igazán érdekes Nirvana-időszakot a szerző ráadásul sikeresen szűkítette le alig néhány oldalra. (A minden nagyobb fejezet elé beszúrt borzalmasan rossz, elcsépelt dobosviccekről, amelyeket a gyengélkedő fordítás még fájdalmasabbá tett, talán most ne is beszéljünk.)

 

A harmadik fekete pontot pedig a könyv magyarországi kiadója, a Silenos kapja, ahol egyrészt még mindig azt gondolják, hogy itthon is jó biznisz odakinn is fércmunkának minősülő, összetákolt életrajzi kötetek kiadása (a Burzum-vezér Varg Vikernesről írt kiadványuknál ráadásul egy norvégos hangzású, álnéven író magyar szerző dolgozatát adták ki erősen megtévesztő fülszöveggel), másrészt a szöveggondozás terén rendkívül komoly problémákkal küzdenek. Súlyos helyesírási hibák, elírások, tárgyi tévedések - a kedvencem a "legendás thrash metál, stoner együttes Kyuss" félmondat, kicsit később pedig azt is megtudhatjuk, hogy a "sötét metálérzés" jellemezte őket - tarkítják ezt a megjelenésében is igénytelen puhafedeles könyvet, amely sajnos semmiféleképpen nem éri meg az árát.

Fordította: Szente Thomas, Silenos, 2011, 248 oldal, 2800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.