Fájdalmas

Martin James: Dave Grohl - Nirvana, Foo Fighters és egyéb kalandok

  • V. Á.
  • 2012. március 2.

Könyv


Az egykori Nirvana-dobos és jelenlegi Foo Fighters-vezér életét feldolgozó könyv több sebből vérzik egyszerre. Egyrészt Grohl hiába világhíres zenész, messze nem annyira érdekes - mondjuk ki: balhés - figura, hogy kellőképpen izgalmas sztorijai lehetnének egy kétszáz-egynéhány oldalas könyv megtöltéséhez. Grohl inkább csak afféle szeretnivaló mamakedvence, aki a sikeres zenekarai révén bekerült azon rocksztárok közé, akikről igencsak megéri könyvet írni: a borítóra nyomtatott neve miatt a kötetet úgyis megveszik annyian, hogy az több mint tisztességes bevételt produkál a szerzőnek még akkor is, ha a végeredmény fényévekre van mondjuk Lemmy Kilmister, Ozzy Osbourne, Henry Rollins, esetleg Nikki Sixx (magyarul is megjelent) önéletrajzától. Másrészt maga a szerző, az amúgy a Melody Maker újságírójaként tevékenykedő Martin James sem erőltette meg magát. A könyv tökéletesen híján van mindenféle exkluzivitásnak, hiszen korábbi interjúkból összeollózott, néhány belterjes észosztással megfűszerezett tartalmával, valamint több oldalra rúgó hivatkozáslistájával inkább egy dögunalmas egyetemi záródolgozatra emlékeztet, mint egy valódi, saját értékeket is felmutatni bíró könyvre, amiben az igazán érdekes Nirvana-időszakot a szerző ráadásul sikeresen szűkítette le alig néhány oldalra. (A minden nagyobb fejezet elé beszúrt borzalmasan rossz, elcsépelt dobosviccekről, amelyeket a gyengélkedő fordítás még fájdalmasabbá tett, talán most ne is beszéljünk.)

 

A harmadik fekete pontot pedig a könyv magyarországi kiadója, a Silenos kapja, ahol egyrészt még mindig azt gondolják, hogy itthon is jó biznisz odakinn is fércmunkának minősülő, összetákolt életrajzi kötetek kiadása (a Burzum-vezér Varg Vikernesről írt kiadványuknál ráadásul egy norvégos hangzású, álnéven író magyar szerző dolgozatát adták ki erősen megtévesztő fülszöveggel), másrészt a szöveggondozás terén rendkívül komoly problémákkal küzdenek. Súlyos helyesírási hibák, elírások, tárgyi tévedések - a kedvencem a "legendás thrash metál, stoner együttes Kyuss" félmondat, kicsit később pedig azt is megtudhatjuk, hogy a "sötét metálérzés" jellemezte őket - tarkítják ezt a megjelenésében is igénytelen puhafedeles könyvet, amely sajnos semmiféleképpen nem éri meg az árát.

Fordította: Szente Thomas, Silenos, 2011, 248 oldal, 2800 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.