Az idén Magyarország volt az egy hétig tartó 57. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásár díszvendége, ami nem kis megtiszteltetés. A Balassi Intézet és Magyarország nagykövetsége szervezte az eseményt, ők bízták Szécsi Noémire a monumentális rendezvény, a legnagyobb szerb könyvünnep megnyitását (489 kiállító, 150 ezer látogató). Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regénye ugyanis nemrég jelent meg szerbül a mindeddig ismeretlen Pataki Angéla fordításában. Miközben szerb kolléganője, Radmila Lazic költőnő igen kemény beszédet mondott, visszautasítván a hazafiasság elvárását és az irodalomba való mindennemű állami beavatkozást, a magyar megnyitó meglehetősen álmatagra sikeredett. Egyébként is az lehetett a magyar szervezők koncepciója, hogy ne történjen semmi, és minél olcsóbban megússzák a parádét, melyre egy szál prominens magyar író vagy költő sem érkezett. Ebbéli igyekezetüket azzal a fedőbeszéddel leplezték, hogy a fiataloknak kívánnak esélyt nyújtani - mintha ezt a nemes feladatot éppenséggel külföldön, egy ilyen nagy horderejű rendezvényen, nem pedig otthon kellene gyakorolni. Így eshetett meg, hogy a magyar költészetet a Fiatal Írók Szövetsége képviselte: Farkas Wellman Éva, Korpa Tamás, Szőllősy Balázs, László Noémi, Orcsik Roland és Kollár Árpád. Közéjük keveredett Bozsik Péter is, aki már nem ír verseket, és a megfáradt Zalán Tibor, aki viszont megelégelte az ifjak buzgólkodását, és a Belgrádi Kulturális Központban megtartott költői est elején hanyatt vágta magát a padlón, és majdnem végig úgy maradt, Krisztus-pózban, moccanatlanul; "performanszában" tudat alatti művészi energiák váltak holtra nem kevés alkohol hatására.
Magyarország nagy írói Szécsi Noémi mellett Bozai Ágota és az önmagát ismét mesterfokon menedzselő Zilahy Péter voltak. Bozai Ágota a Tiszatáj Alapítványnál megjelent Tranzit glória című regényét, egy szerb interjúban beharangozott trilógiájának első darabját mutatta be, Zilahy pedig a Három plusz egy című elegyes, állítólag "szociopolitikai" írásokat tartalmazó új könyvét. Zilahy tucatnyi interjút adott, tele voltak a "vagabund" fényképével a szerb napilapok, s az újságírók közt elterjedt, hogy ő, akit tévedésből olykor Zilahy Lajosnak neveznek, a "21. század reneszánsz embere", multimediális "performer",
a "magyar Andy Warhol",
a "modern Arthur Rimbaud", akinek a műveit (2 db) 27 nyelvre fordították le, és mint "sokoldalúan művelt író" a legnagyobb világlapok, a Guardian, a FAZ, a New York Times magyar kolumnistája.
Szerencsére azonban Tolnai Ottó, Ladik Katalin és Szerbhorváth György is szerepelt a könyvvásáron, őket azonban nem a magyar, hanem a belgrádi szervezők hívták meg. Ladik, akit jól ismernek a délszláv országokban, igazi performanszot adott elő, Tolnai Ottóval pedig kitűnő beszélgetést folytatott Bozo Koprivica író, aki a szerbül is megjelent Költő disznózsírból című életinterjút regényként olvasta, és egyenesen Nobel-díjra jelölné, Tolnait pedig "a legnagyobb élő jugoszláv írónak" tekinti. Még a vásár előtt, október 16-án rendezett a belgrádi Arhipelag Kiadó egy magyar estet, melyen Marko Cudic műfordító, a magyar irodalom jeles fiatal szakértője, illetve a szerb kiadó vezetője, Gojko Bozovic mutatta be a kitűnő Vickó Árpád fordításait. Vickót szintén nem hívták a könyvvásárra, de itt megismerhettük munkáit: a Szerbiában méltán tisztelt Konrád György Fenn a hegyen, napfogyatkozáskor és Elutazás és hazatérés című regényét, valamint frissen megjelent, válogatott esszéket tartalmazó kötetét (Jelentés a szellem állapotáról); Esterházy Pétertől A szív segédigéit, Darvasi Lászlótól a Szerezni egy nőt és Fenyvesi Ottó Amerikai improvizációk című verseskötetét. A magyar szervezők azonban mellőzték azokat a szerzőket, akiket Szerbiában valamelyest ismernek és olvasnak; de még a könyveiket sem emelték ki, Kertész Imréről szó nem esett. Szerencsére Marko Cudic a Danas című napilapban igen alapos eligazítással szolgált, s a kortárs magyar irodalmat bemutató esszéjét a következő megállapítással zárta: "Még ebből a szűkre fogott névsorból is teljesen világos, hogy az idei belgrádi könyvvásáron távolról sem lesz méltón reprezentálva a kortárs magyar irodalom." Ugyanennek a napilapnak az irodalmi mellékletében, még a vásár előtt, Szerbhorváth György A gyalog feláldozása címmel elemezte az új magyar kultúrpolitikát. Cikke érthetővé tette, miként és miért jelenik meg Belgrádban a magyar irodalom "írók nélkül", egy bajnok sakkozóval, Polgár Judittal és egy kvázifilozófussal, Hamvas Bélával a fókuszpontban.
A szerb "hamvasistáknak" örömet szerzett, hogy találkozhattak a magyar irodalom egyébiránt nagyszerű közvetítőjével, az idős Sava Babictyal, Hamvas Béla profetikus szellemű fordítójával, aki negyven éve foglalkozik a Szerbiában "20. századi Szókratésznak" kikiáltott "nagy magyar gondolkodóval". Akinek összegyűjtött művei - mind a 47 - most jelennek meg 22 kötetben egy jó nevű szerbiai kiadónál, miután már számos kiadásban napvilágot láttak. Hamvas Béla spirituális fundamentalizmusa ugyanis kitűnően megágyaz a Nyugat-ellenes szerb nacionalizmusnak, és könnyen fogyasztható instant szellemi táplálék az eszkatologikus várakozók számára. Az életműkiadás bemutatóján a szerkesztő,
a híres szerb nacionalista,
Petar Arbutina szájából csak úgy dőlt a "világvége" meg az "Antikrisztus".
Beszédes István, a zentai zEtna kiadó vezetője vajdasági származású írókat gyűjtött maga köré, akiknek a szövegeit Draginja Ramadanski fordította szerbre. 'k jelentik az élő kapcsot a két irodalom és kultúra között. Bozsik Péter A pálinka dicsérete és más történetek című könyvét mutatta be, Balázs Attila a Kinek Észak, kinek Dél című szellemes bácskai történelmi regényét és kisesszéit, Orcsik Roland a Mahler letöltve című verseskötetét. Szerepelt még Rajsli Emese műfordító, valamint a zombori Fekete J. József kritikus és Bosko Krstic szabadkai szerb író, a magyar irodalom nagy barátja is - gyér közönség előtt. (Egyedül Horváth Futó Hargita irodalomtörténész, a szenttamási Gion Nándor Emlékház vezetője foglalkozott itt közönségszervezéssel, bemutatván a kezdő szerb műfordítókat toborzó Gion-antológiát.) Nem is csoda, hisz ezek a beszélgetések egy különteremben zajlottak, a magyar standon pedig nem vagy csak kallódó A4-es papírlapokon hirdették meg őket. Ott az egymásra rakott kartondobozokon kívül, melyek jelentését csak az érti, aki ismeri a Tótékat, csupán a polcokra minden rendszer nélkül fölhányt könyveket lehetett látni - még arra sem futotta a munkatársak ügybuzgalmából, hogy összegyűjtsék a szerb fordításokat, vagy legalább valami eligazító cédula kíséretében egymás mellé helyezzék egy-egy magyar szerző műveit. A nagyvonalúan "kiállításnak" nevezett pannón Örkény-idézeteket lehetett böngészni, és egy kis monitoron részletek futottak a drámáiból. Élő magyar író, költő e világban való létezésére azonban semmi sem utalt.
A könyvvásár Dositej Obradovic-díját, mely a szerb irodalom külföldi népszerűsítéséért jár, idén a pozsonyi Kalligram Kiadó érdemelte ki, és Szigeti László vette át. A kiadó magyar fordításban is megjelentetett számos szerb és horvát szerzőt, azonban ezek a könyvek sem voltak kiállítva a magyar standon, ahol még a máshol bemutatott újvidéki Forum Kiadó könyveit sem lehetett látni. A Jelenkor sem volt jelen, pedig Csordás Gábor is a délszláv irodalmak kiadója és fordítója, aki a szintén hiányzó Végel László (szerbül is olvasható) könyveit is gondozza. De még egy tál pogácsával sem kínálhatták meg az érdeklődőket a a pultban álló lányok, nem beszélve kiadói katalógusokról és hasonló szakmai eligazításról. Ott egyetlen magyar kiadót, egyetlen irodalmi folyóiratot vagy weboldalt, egyetlen kortárs írót sem mutattak be, csak szegény Örkény István forgatta a szemét a magasból a prímás hegedűje fölött.
A szerbek szeretnek sakkozni - Hatos Pál kommentálA Balassi Intézet főigazgatója levélben válaszolt kérdéseinkre, amelyből kiderült: a Publishing Hungary program keretében Magyarország idén 12 könyvvásáron jelenik meg, és Szentpéterváron, október végén Helsinkiben, illetve decemberben Szófiában ugyancsak díszvendégek lehettünk és leszünk. "A belgrádi díszvendégség fontos lehetőség volt a magyar irodalom és kultúra népszerűsítésére, de ezen túlmenően célunk, hogy hosszú távon szerezzünk bizalmi tőkét Szerbiában. A Balassi Intézetnek több éve működik a műfordítóprogramja is, amely új generációkat igyekszik bevonni a fordítás művészetébe és a magyar irodalom szeretetébe. Híd szerep ez itt, a Duna-tájon, amelyet minden rombolás után újra megpróbálunk kialakítani" - fogalmazott Hatos. A program összeállításakor irodalmi szervezetekkel nem, de könyvszakmai egyesületekkel konzultáltak. "A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése rendelkezésünkre bocsátotta a frankfurti vásár nemzeti standja könyvkínálatának nagy részét; továbbá velük egyeztettünk, mely kiadók képviseljék a kerekasztal-beszélgetésen a magyar könyvszakmát. A Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése segített abban, hogy minél bővebb mesekönyvkínálattal jelenhessünk meg. A Balassi Intézet műfordítóprogramjának vezetőjével egyeztettünk a szerb nyelvű megjelenésekről." Hatos állítása szerint a válogatásban közreműködött még Magyarország belgrádi oktatási-kulturális szakdiplomatája, Szentgyörgyi Klára, valamint a Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda kuratóriuma, amelynek tagjai a honlapjuk szerint: Bengi László (ELTE), Hatos Pál (Balassi Intézet), Józan Ildikó (ELTE), Szakály Sándor (Károli Gáspár Református Egyetem), Thimár Attila (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) és Károlyi Dóra (PIM). Megkérdeztük, vajon miért egy nemzetközileg kevésbé ismert író (Szécsi Noémi), illetve egy sakkozó (Polgár Judit) volt a díszvendég szerző. "Több írót is felkértünk párhuzamosan a belgrádi díszvendégség megnyitására, közülük Szécsi Noémi vállalta el. Az ő neve is egyre ismertebb külföldön, de abban sem vagyok biztos, hogy csak néhány világhírű névvel lehet vásárt nyitni. A Polgár Juditra vonatkozó kérdéshez pedig fontos tudni, hogy a magyar standon neki is könyvbemutatója volt. A sakk évezredes intellektuális tevékenység, s története egészen korán összefonódik a könyv történetével. Ráadásul a sakk Szerbiában is népszerű, szinte mindenki tud és szeret sakkozni." Miért hívtak meg számos alig ismert költőt, miközben nem hívták meg a legismertebb magyar írókat? Hatos szerint ez a kérdésünk magában hordja a választ: őket már ismerik, kevéssé van szükségük külön bemutatásra. A Publishing Hungary program egyfajta inkubátor szerepet is vállal. Célja az is, hogy a fiatal írókat, költőket segítse abban, hogy megmutatkozhassanak a nemzetközi porondon is. De azt is fontosnak tartjuk, hogy a nagyon ismert íróink is eljöjjenek egy-egy könyvvásárra. Esterházy Péter és Spiró György egyébként a belgrádival épp párhuzamosan zajló helsinki könyvvásár vendége volt, a tavaszi lipcsei könyvvásáron pedig Nádas Péter mutatta be Bán Zsófia kötetét." "Egyhetes fesztiválon nem cél, hogy minden pillanatban csúcsra járatott legyen az érdeklődés. De egyes programok kimondottan nagy érdeklődés mellett zajlottak" - állítja Hatos, aki a marketingről szólva kiemelte: "Az aznapi standprogram megtalálható volt az információs pultnál szerb és magyar nyelven, valamint a vásár katalógusában is megjelent. Egyébként a várható programokról a szerbiai tévéből és rádióból is értesülhettek az érdeklődők, ezenkívül magyar melléklettel jelent meg az egyik vezető szerbiai irodalmi lap, a Danas." S az összegzés: "Jó dolog, hogy Magyarország díszvendég lehetett a belgrádi könyvvásáron. Jó dolog, hogy a szerb kulturális kormányzat üdvözli, hogy Belgrádban magyar kulturális intézet nyílik. 15 éve vagy akár csak 10 éve erre még gondolni sem lehetett volna. Csalódás nem volt, de jobban biztosan csinálhatjuk. A visszajelzéseket, kritikákat figyelembe vesszük." - urfi - |
