A gyerekkönyveiről ismert szerző első regénye egy fiatal nő és elhunyt, madárfétises anyja - valamint közös szerelmük, az erdész - történetét meséli el. Finy lenyűgöző tudással ír rovarokról, állatokról, de nem felejti ki a növényeket sem, sőt a borokról is megtudhatunk ezt-azt. A könyvből árad a középosztálybeli jólét penetráns szaga: a lakásban minden természetes anyagból van, a dohányzóasztalon kis kosárkában kavicsok és a kert termései, mellette színes-szagos citromtorta, és mi kandalló előtt forraltborozunk norvégmintás pulóverben. Valahogy így álmodozhat az, akinek a vidék: kirándulni a Pilisbe. Ehhez már a könyv elején felzárkóznak a szerző édeskés, rosszacska viccei (például: "Száz szónak is begy a vége.") De a szereplők szavai is műviek. Melyikünk mond akár csak gondolatban is olyat: "fene frányán" éreztem magam? Az is furcsa, hogy az idegesítő karakterek néha olyan akció-horror jelenetekbe futnak bele ebben az émelyítő világban, hogy nem kilóg, hanem maga a regény lesz a lóláb. Van egy fejezet, melyben a félbéna apa a szőlőjét zabáló seregélyeket puskával akarja elriasztani, de madárrajongó lánya egy óvatlan pillanatban elfűrészeli a puskacsövet (!), majd a férfi - mert ez nem tűnik fel neki - megtölti a fegyvert, mely végül felrobban a kezében. Dől mindenhonnan a vér, az apa fél szemére megvakul, közben lánya egy ciszternába esik, a félbéna, félvak szülő pedig gyermekét egy kampós csáklya segítségével húzza ki, melyet egyébként sebtiben eszkábált, "egészen elfeledkezve a kirobbantott szeméről".
A borító viszont csodaszép!
Libri, 2012, 320 oldal, 2990 Ft
