Könyv

A Trianonnal kapcsolatos diskurzus egyik legabszurdabb leágazásaként még manapság is önjelölt fotelhuszárok merengenek azon, hogyan állhatott volna ellen hősiesen az állítólagosan intakt magyar ármádia a komplett antantnak.

Sára Sándor a magyar filmkultúra része – jegyzi meg kötetindító tanulmányában Gelencsér Gábor, amivel aligha lehet vitatkozni. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a magyar médiakultúra része, hiszen hosszú pályafutása alatt a rendezést, az operatőri munkát is művelte, a Duna Televízió elnökeként műsortervezéssel és -készítéssel is foglalkozott, emellett pedig kiterjedt (és eddig a maga teljességében fel nem tárt) fotós életművet is magáénak tudhatott.

A kortárs próza figyelemre méltó vállalkozása a drámaíróként is jelentős Sebastian Barry regénysorozata, amelyben az ír Dunne és McNulty családok történetét meséli el történelmi korszakokon átívelően, újabb és újabb szereplők nézőpontjából.

Olyan az egész, mintha fordítva olvasnánk egy horrorregényt: a misztikus iszonyattal indít, hogy aztán minél mélyebbre rántson a hétköznapi borzalomban. Berta írói világa talán a szatírához áll a legközelebb, ám még erre is képes rácáfolni olykor. Mintha minden írói eszköz azt szolgálná, hogy elbizonytalanítson. Nincs egyetemes értelmezési mező, szinte bekezdésről bekezdésre kényszerít rá, hogy újragondoljuk, mit is olvasunk valójában.

Can Togay több irányból lehet ismerős (a könyv fülszövegében hétféle foglalkozás van egyenrangúként feltüntetve), de talán költőként a legkevésbé – noha egy verseskönyve megjelent már 2004-ben (lásd Kabai Lóránt kritikáját: „Elértem hát a tóhoz”, Magyar Narancs, 2004. október 28.).

„A gyerekek egyébként nagyon jól vannak. Meghíztak (sajnos a sok semmittevéstől mi is), jó színük van. Pisti rengeteget változott előnyére: igen bátor lett. Az első ródliversenyt (nem kell valami komolyra gondolni) is ő nyerte meg. Rendkívül ügyes, mozgékony, erős…”

Selyem Zsuzsa novellisztikája kísérletező és kritikus.