Interjú

„Hazaárulónak nevezték”

Ingrid Carlberg író, újságíró

Könyv

Írt egy hatalmas monográfiát Raoul Wallenbergről, majd hasonló részletességgel térképezte fel Alfred Nobel életét. Tavaly be is választották az irodalmi Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia tagjai közé. Budapesti látogatása során a Nobel-díj történetéről és jelenéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Svéd Akadémia egy vicc – ezt Hjalmar Branting svéd szociáldemokrata képviselő, későbbi miniszterelnök írta 1897 elején, miután Alfred Nobel végrendelete napvilágot látott, melyben az alapító a 18 tagú akadémiára bízta az irodalmi díjak kiosztását. Branting, akit idéz is a könyvében, ennél is keményebben folytatta: „a leginkompetensebb gyülekezet, amelynél rosszabbat nehezen lehetne találni, hogy évente egy kétszázezer koronás óriási díjat ítéljen oda az európai irodalom legkiválóbbjainak”.

Ingrid Carlberg: Alfred Nobel ezt azért másképp látta. Számára, mint szinte minden svéd számára, a Svéd Akadémia az egyik legfontosabb svédországi kulturális intézménynek számított, még ha adódtak is problémák házon belül. Az akadémiát a király alapította a 18. században a svéd nyelv védelme és a svéd irodalom támogatása céljából. Nobel tisztelte az akadémiát, függetlenül attól, mit gondolt az egyes tagokról.

MN: Az első irodalmi Nobel-díj kiosztása mégis mintha Branting véleményét igazolta volna. Tolsztojt tartották a biztos befutónak, helyette az akadémia állandó titkára, Carl David af Wirsén kedvence, Sally Prudhomme francia költő nyert. „Wirsén állandó titkár egyik megkövesedett házi istene” – írja az első Nobel-díjasról a könyvében.

IC: Hatalmas hibát követtek el ezzel, de a Nobel-díj túlélte Prudhomme díjazását. A díj történetének kezdetén a Svéd Akadémia vezetője egy rendkívül konzervatív alak volt, és ez nagy szerepet játszott a döntésben. Ezzel szemben Alfred Nobel radikális lélek volt. Támogatta a nők szavazati jogát, szociáldemokratának vallotta magát, egyház- és monarchiaellenes volt, ki nem állhatta a megöröklött hatalmi pozíciókat. Ehhez képest a Svéd Akadémia számára kizárólag a családi értékeket, az egyházat, a királyt tiszteletben tartó irodalom számított irodalomnak. Mintha mindenben Nobel ellentétei lettek volna. Tolsztoj az Anna Kareninával húzta ki a gyufát az akadémiánál. Anna tiszteli a családi értékeket? Ugye, hogy nem! Az akadémia még vagy jó tíz éven át bajlódott Nobel végrendeletének értelmezésével, abban ugyanis az szerepel, hogy a legkiemelkedőbb idealista mű szerzője kapja a díjat. Az akadémia kezdetben ezt a maga konzervatív világképe alapján értelmezte. A modern svéd szerzőket, Strindberget vagy Selma Lagerlöföt sem tartották sokra. Alfred Nobel például nagyon szerette Selma Lagerlöföt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."