Interjú

„Hazaárulónak nevezték”

Ingrid Carlberg író, újságíró

Könyv

Írt egy hatalmas monográfiát Raoul Wallenbergről, majd hasonló részletességgel térképezte fel Alfred Nobel életét. Tavaly be is választották az irodalmi Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia tagjai közé. Budapesti látogatása során a Nobel-díj történetéről és jelenéről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Svéd Akadémia egy vicc – ezt Hjalmar Branting svéd szociáldemokrata képviselő, későbbi miniszterelnök írta 1897 elején, miután Alfred Nobel végrendelete napvilágot látott, melyben az alapító a 18 tagú akadémiára bízta az irodalmi díjak kiosztását. Branting, akit idéz is a könyvében, ennél is keményebben folytatta: „a leginkompetensebb gyülekezet, amelynél rosszabbat nehezen lehetne találni, hogy évente egy kétszázezer koronás óriási díjat ítéljen oda az európai irodalom legkiválóbbjainak”.

Ingrid Carlberg: Alfred Nobel ezt azért másképp látta. Számára, mint szinte minden svéd számára, a Svéd Akadémia az egyik legfontosabb svédországi kulturális intézménynek számított, még ha adódtak is problémák házon belül. Az akadémiát a király alapította a 18. században a svéd nyelv védelme és a svéd irodalom támogatása céljából. Nobel tisztelte az akadémiát, függetlenül attól, mit gondolt az egyes tagokról.

MN: Az első irodalmi Nobel-díj kiosztása mégis mintha Branting véleményét igazolta volna. Tolsztojt tartották a biztos befutónak, helyette az akadémia állandó titkára, Carl David af Wirsén kedvence, Sally Prudhomme francia költő nyert. „Wirsén állandó titkár egyik megkövesedett házi istene” – írja az első Nobel-díjasról a könyvében.

IC: Hatalmas hibát követtek el ezzel, de a Nobel-díj túlélte Prudhomme díjazását. A díj történetének kezdetén a Svéd Akadémia vezetője egy rendkívül konzervatív alak volt, és ez nagy szerepet játszott a döntésben. Ezzel szemben Alfred Nobel radikális lélek volt. Támogatta a nők szavazati jogát, szociáldemokratának vallotta magát, egyház- és monarchiaellenes volt, ki nem állhatta a megöröklött hatalmi pozíciókat. Ehhez képest a Svéd Akadémia számára kizárólag a családi értékeket, az egyházat, a királyt tiszteletben tartó irodalom számított irodalomnak. Mintha mindenben Nobel ellentétei lettek volna. Tolsztoj az Anna Kareninával húzta ki a gyufát az akadémiánál. Anna tiszteli a családi értékeket? Ugye, hogy nem! Az akadémia még vagy jó tíz éven át bajlódott Nobel végrendeletének értelmezésével, abban ugyanis az szerepel, hogy a legkiemelkedőbb idealista mű szerzője kapja a díjat. Az akadémia kezdetben ezt a maga konzervatív világképe alapján értelmezte. A modern svéd szerzőket, Strindberget vagy Selma Lagerlöföt sem tartották sokra. Alfred Nobel például nagyon szerette Selma Lagerlöföt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.