Már a cím sem az igazi. A regény semmilyen organikus kapcsolatot nem ápol az 1971-es Kubrick-filmmel, ahogy az adaptált Burgess-művel sem. Ráadásul az eredeti cím (The Affinity Bridge - "kapcsolathíd") által jelzett központi elemmel - a szerves és szervetlen anyag közti kontinuum megteremtése és befolyásolása - szöges ellentétben áll, s csak felszínén ragadja meg a képzeletbeli viktoriánus környezetben játszódó történéseket. George Mann kötete kapcsán mintha titkolni igyekeznének, hogy egy sorozat része: immár számos rövid történet, valamint négy regény taglalja a 19-20. század fordulójának 007-es ügynöke, Sir Maurice Newbury és asszisztense, Miss Veronica Hobbes nyomozásait. Csupán a szennycímoldal hátulján jelzik bolhányi betűkkel: "Newbury és Hobbes nyomoz". A sajtóhibák, a regény bal oldalon kezdése, az oldalszámozás stílusa és a borító elsötétítése sem a rutint mutatja. Célszerű lett volna követni az angol kiadás gyakorlatát, és az említett novellákat a regényhez kötni, ugyanis ezek nélkül számos utalás érthetetlen.
Mindezek ellenére a regény kiváló, a fordítás meggyőző. Sikerrel komponálja egybe a gibsoni-stearlingi steampunkot, a doyle-i irodalmi, valamint a misztikus és okkultista szöveghagyományt, sőt, a horror és az akciófilmek világát is bőven megidézi (talán jobban is a kelleténél, én 16 éven felüli olvasóknak ajánlanám a könyvet). 1901 alternatív valóságában - Viktória királynő egy lélegeztetőgépnek köszönhetően még él! - nemcsak gőzhajtású szerkezetekkel taxizhatunk London utcáin vagy óriási léghajók személyi és áruforgalmát bámulhatjuk, de retteghetünk a békés polgárokat zombiszerű gyilkos fenevadakká változtató vírustól, s akkor a mechanikus robotszolgák furcsa viselkedését még nem is említettem. És ezek mind-mind egybekapcsolódnak a detektívmunka során ebben a szórakoztató elbeszélésben.
Fordította: Hudácskó Brigitta. Főnix Könyvműhely, 2012, 268 oldal, 2980 Ft
