Ezen állomások rögzítése csupán az egyik, de korántsem egyetlen erénye Bernard Lecomte KGB-ről szóló könyvének (a szervezet 1954 és 1991 között működött e néven). Bár a lengyel felmenőkkel rendelkező francia történész-újságíró korábban is számos könyvet szentelt már a régió történetének, magyarul ez az első megjelent munkája. Lecomte mindenekelőtt igyekszik tisztázni a különbséget a leginkább KGB-ként hírhedtté vált szovjet szervezet és a nyugati titkosszolgálatok között. A kézenfekvő válasz az lenne, hogy a nyugati titkosszolgálatok nem terveznek és hajtanak végre tömeggyilkosságokat, legalábbis saját állampolgáraik ellen nem, de a Cseka/KGB mindig is több volt, mint nyugati ellenfelei vagy akár azok együttese. Egyszerre volt ugyanis kémelhárító-hírszerző szervezet és titkosrendőrség (kiterjedt ügynök- és spiclihálózattal), rendelkezett saját belső karhatalommal, sőt idővel (polgár)háborús helyzetben is használható, nehézfegyverzettel ellátott fegyveres karhatalmi egységekkel is, amelyek felhasználhatók voltak a brutális belső tisztogatások vagy az újonnan elfoglalt területeken rendezett „csisztkák” során. A Cseka valósággal állam volt az államban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
