Hentesbárd vagy konyhakés

Robert Bloch: Pszicho

  • Iványi Zsófia
  • 2012. február 13.

Könyv

 


Norman Batest mindenki ismeri – az is, aki sosem látta Hitchcock rémületesen jó filmjét. Normanről a legmegátalkodottabb thrillergyűlölők és horrorkerülők is tudják, hogy hajlamos a moteljében megszálló vonzó nőket lemészárolni, rég halott anyját élőnek hinni, az idős hölgy kipreparált tetemét néhanapján az ablakba állítani, illetve szentül hinni, hogy a gyilkosságokat nem ő, hanem az anyja követte el. A félénk és udvarias fiatalemberben megbúvó pszichopata alakja vélhetően örök időkre összefonódott a nem csupán méretes konyhakéssel, de a hátborzongatóan ártatlan mosollyal is felfegyverzett Anthony Perkins képével.

Nem csoda, hogy a fim alapjául szolgáló, mérsékelten magasröptű regényt olvasva az ember folyamatos harcban áll az íróval: „nem, Norman Bates nem szemüveges, pláne nem kövér, és azt hogy képzeli, hogy egyetlen hentesbárdsuhintással végzi ki a zuhanyzó lányt, amikor több tucat késszúrással kellene neki!” Ez van, amikor egy adaptáció magasan túlszárnyalja az alapjául szolgáló, átlagos képességekkel bíró ponyvaművet. De azért a regényt is lehet értékelni, sőt élvezni – főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy egy olyan korban (1959-ben) született, mikor a pszichés zavarral fűszerezett gyilkolászás még nem igazán volt divat irodalmi és filmes körökben.

A főalak egyébiránt nem Robert Bloch képzeletének szüleménye. Az egyregényes író antihősét Ed Geinről mintázta: az ötvenes évek végén lebukott sorozatgyilkos ténykedése oly sokrétű volt, hogy nem csupán Norman Bates, de A bárányok hallgatnakból ismert Buffalo Bill, valamint Bőrpofa, avagy a texasi láncfűrészes mészáros figuráit is ő ihlette. Nem csoda, hogy a hullagyalázó, emberi bőrből egyebek mellett lámpaburát és székhuzatot gyártó, koponyákból bögrét farigcsáló, és számos egyéb, ha lehet még gyomorforgatóbb dolgot művelő Geint bemutató Wikipédia-szócikkhez képest a Pszicho könnyed és bájos lányregény. De azért utóbbit sem ajánljuk lefekvés, még kevésbé zuhanyzás előtti olvasmánynak.

Fordította: Tandori Dezső és Tandori Ágnes. Partvonal, 2011, 212 oldal, 2490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.