Hentesbárd vagy konyhakés

Robert Bloch: Pszicho

  • Iványi Zsófia
  • 2012. február 13.

Könyv

 


Norman Batest mindenki ismeri – az is, aki sosem látta Hitchcock rémületesen jó filmjét. Normanről a legmegátalkodottabb thrillergyűlölők és horrorkerülők is tudják, hogy hajlamos a moteljében megszálló vonzó nőket lemészárolni, rég halott anyját élőnek hinni, az idős hölgy kipreparált tetemét néhanapján az ablakba állítani, illetve szentül hinni, hogy a gyilkosságokat nem ő, hanem az anyja követte el. A félénk és udvarias fiatalemberben megbúvó pszichopata alakja vélhetően örök időkre összefonódott a nem csupán méretes konyhakéssel, de a hátborzongatóan ártatlan mosollyal is felfegyverzett Anthony Perkins képével.

Nem csoda, hogy a fim alapjául szolgáló, mérsékelten magasröptű regényt olvasva az ember folyamatos harcban áll az íróval: „nem, Norman Bates nem szemüveges, pláne nem kövér, és azt hogy képzeli, hogy egyetlen hentesbárdsuhintással végzi ki a zuhanyzó lányt, amikor több tucat késszúrással kellene neki!” Ez van, amikor egy adaptáció magasan túlszárnyalja az alapjául szolgáló, átlagos képességekkel bíró ponyvaművet. De azért a regényt is lehet értékelni, sőt élvezni – főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy egy olyan korban (1959-ben) született, mikor a pszichés zavarral fűszerezett gyilkolászás még nem igazán volt divat irodalmi és filmes körökben.

A főalak egyébiránt nem Robert Bloch képzeletének szüleménye. Az egyregényes író antihősét Ed Geinről mintázta: az ötvenes évek végén lebukott sorozatgyilkos ténykedése oly sokrétű volt, hogy nem csupán Norman Bates, de A bárányok hallgatnakból ismert Buffalo Bill, valamint Bőrpofa, avagy a texasi láncfűrészes mészáros figuráit is ő ihlette. Nem csoda, hogy a hullagyalázó, emberi bőrből egyebek mellett lámpaburát és székhuzatot gyártó, koponyákból bögrét farigcsáló, és számos egyéb, ha lehet még gyomorforgatóbb dolgot művelő Geint bemutató Wikipédia-szócikkhez képest a Pszicho könnyed és bájos lányregény. De azért utóbbit sem ajánljuk lefekvés, még kevésbé zuhanyzás előtti olvasmánynak.

Fordította: Tandori Dezső és Tandori Ágnes. Partvonal, 2011, 212 oldal, 2490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.