Igen magas színvonalú, hiánypótló monográfiát tett közzé a 19. század egyik jelentős magyar zongoravirtuózának unokája, aki egyébként csak amolyan amatőr kutató (a szöveget a zenetudós Gombos László gondozta és Bónis Ferenc írt hozzá előszót). Káprázatos illusztrációs anyag, eddig hozzáférhetetlen fényképek, naplók, levelek tömege, kiadatlan dokumentumok sokasága színezi az alcím ígéretét: Egy Liszt-tanítvány élete és kora.
Aggházy ars poetica gyanánt is felfogható mondatai a kor egyik jelentős dekadenséhez, a mára sajnos eléggé elfeledett Justh Zsigmondhoz írt, 1889-es levelében találhatók: „Mi lenne az élet az ő összes reálitásaival az idealizmus nélkül? Tehát daloljunk!”
Depressziós, de némileg mégis bohém szavak Berlinből; még nem annyira kétségbeesettek, mint az 1893-as, immár Budapesten írt levél katatóniája: „Múzsám szárnyai jégcsappá fagytak.”
Pedig pályája rendkívüli ígéretekkel indult: 23 évesen, Liszt ajánlólevelével érkezik Párizsba, ahol azonnal összeáll Hubay Jenővel, a hegedűvirtuózzal, duójuk a szalonok, koncerttermek attrakciója; fellépnek Brüsszelben és Londonban is; előttük az élet.
De amikor Aggházy 1881-ban hazatér és megházasodik, öt gyermeke születik, karrierje megtörik, és élete sebzettsége (válás, új házasság, válás) gyógyíthatatlannak bizonyul: „Hiába Magyarországon lehetetlen valamire menni a magyar embernek!” Halála dátuma szinte jelképes, hiszen a Monarchia végét is jelenti: 1918. október 2.
Rózsavölgyi és Társa, 2018, 227 oldal, 3990 Ft
