magyarnarancs.hu: A krimiírás balos sport – állítja Maj Sjöwall (interjúnk vele itt), a skandináv krimik nagyasszonya. Amerikában mi a helyzet? Hogy állnak például a republikánusok a regényírással?
John Grisham: Ismerek jó néhány csapnivaló írót, akik történetesen republikánusok, és legalább ugyanennyi kutyaütőt fel tudnék sorolni a demokrata-oldalról is. Ha jó a könyv, amit épp olvasok, a legkevésbé sem izgat a szerző politikai hovatartozása. Olyannyira áthatja a hazámat a politikai szekértáborszellem, a „te ide, én oda tartozom” megosztottsága, hogy legalább olvasás közben ne kelljen ilyesmin agyalnom, ha lehet. Főleg ha fikciót, ha kitalált történetet tartok a kezemben.
| ||
magyarnarancs.hu: Megrögzött demokrataként és nagy adományozóként azért a politika öntől sem áll távol. Merne nagyban fogadni rá, hogy Hillary Clinton lesz az USA következő elnöke?
JG: Ha a pillanatnyi oddsokat nézzük, akkor Hillary Clinton ma valóban messze a legnagyobb esélyes. De nézze csak meg, mi történt nyolc évvel ezelőtt: ha még emlékszik, ebben az időben nem volt Clintonnénál nagyobb favorit a szóba jöhető politikusok között. De jött Obama, s beütött mint a mennykő. És mint a mellékelt ábra is mutatja, végül ő szerezte meg a jelöltséget. A politikai klíma itt minálunk oly változékony, hogy egyik pillanatról a másikra borulhat a papírforma. Úgyhogy 17 hónappal a választások előtt én nem mernék jóslatokba bocsátkozni.
| ||
magyarnarancs.hu: A Daily Show-nál nincs ma szórakoztatóbb politikai kinevetőshow a világon. Fáj a szíve, hogy a műsor arca, Jon Stewart hamarosan távozik a műsorból?
JG: Nagyon is hiányozni fog Jon Stewart és az általa vezetett késő esti show. De vegye számításba, hogy ezt egy olyan ember mondja, aki képtelen fennmaradni, hogy kellőképpen kiélvezhesse a kései órákban jelentkező komikusokat.
| ||
magyarnarancs.hu: Ha nem lennének olyan szigorúak a szerkesztői, lehet, hogy az ön komikusi vénáját is ismerné a világ. A nyilatkozataiból azonban az derül ki, hogy a regényeit gondozó szerkesztők nem szívlelik a humort a jogi thrillerjeiben. Tűzzel-vassal irtják a humoros passzusokat…
JG: Az egy dolog, hogy bírom a humort, ez bárkivel megeshet. Az azonban már egy fokkal problematikusabb, hogy hajlamos vagyok átesni a ló másik oldalára, és az írás során a kelleténél jóval többször folyamodom a komikus megoldásokhoz. Ilyenkor jön a gondos szerkesztő, és megnyirbálja a szöveget. A fölösleges komikumnak vesznie kell, lehetőleg még a nyomdába adás előtt.
| ||
magyarnarancs.hu: Van ötlete, hogy Hollywood miért hagyott fel a bírósági vagy tárgyalótermi thrillerek gyártásával? Jó egy évtizede még egymást érték a Grisham-filmek – Az esőcsináló, Ha ölni kell, Az ítélet eladó stb. –, ma meg jóformán semmi…
JG: Én is csak tippelni tudok, mint ön vagy bárki más. Hollywood rettentő sok szemetet gyárt mostanában, semmiféle késztetést nem éreznek, hogy gondolkodásra csábító, felnőtt embereknek szóló drámákat készítsenek. Számomra ez rendkívül frusztráló és lehangoló, úgy is mint szerzőnek, és úgy is mint mezei mozinézőnek.
| ||
magyarnarancs.hu: Akárcsak ön, Scott Turrow, az Ártatlanságra ítélve szerzője is jogászként kezdte. Mint két - duplán is - szakmabeli, szoktak jogi ügyekről diskurálni?
JG: Scottot én már csak azután ismertem meg, hogy felhagytam a jogi pályával. Sok-sok éve már, hogy az írás a főfoglalkozásom, de Scott például nem adta fel a praxist, az irodája nyitva, mind a mai napig vállal ügyeket. Ha jogászként nem is, de íróként többször is összefutottunk. Ilyenkor nem az igazságszolgáltatásról, hanem könyvekről és filmekről dumálunk. Scottot a barátaim között tartom számon.
| ||
magyarnarancs.hu: Az amerikaiak híresek arról, hogy általános és mélységes utálatot éreznek az ügyvédek iránt. Javult valamit is a jó esetben szimpla szerencsevadászoknak, rosszabb esetben megvetendő hiénáknak ábrázolt szakemberek megítélése?
JG: Egy jottányit sem javult. És nem is tartom valószínűnek, hogy a jövőben bármit is javulni fog. A jogi szakma nagyon komoly arculati kihívásokkal néz szembe. Olyan nagyokkal, hogy arra szerintem nincs is gyógyír.
