Kicsik, nagyok, vásárlók és nézelődők – akárcsak tavaly, most is nagy volt a nyüzsgés a független könyvesboltokban az immár negyedik éve – idén április 24-én – megrendezett Kis Könyves Éjen, amely lehetőséget teremt, hogy az is észrevegye a kis boltokat, aki eddig még nem tette. A törzsvásárlók és „hozzátartozók” pedig természetesen ilyenkor is itt vannak. Idén mindez ráadásul a könyvfesztivál programjába is bekerült, ahogy Vértes Judit, a Massolit vezetője elmondja: „a fejlődést mutatja, hogy idén az MKKE is mellénk állt, részben a könyvfesztivál társprogramja lettünk. Ez nem jelent anyagi támogatást, de pozitív hozzáállást igen.” A programsorozat – felolvasásokkal, dedikálásokkal, gyerekprogramokkal – hosszú hónapok önkéntes munkája során valósult meg, tulajdonképpen „szerelemből”. Ezt is, akárcsak a könyvesboltok működtetését csak így érdemes csinálni, mondják többen.
Mint a mágnes
„A független könyvesbolt mindenben különbözik a nagyoktól, mert nem központi beszerzés van, hanem én vagyok maga a központ. Nagyon személyes a kiszolgálás, de az üzemeltetés is. A vevőkörünk abszolút kialakult és stabil” – meséli Rédei Éva, aki a legrégebbi független könyvesbolt, a Láng Téka működtetője. „Sokszor csak beszélgetni jönnek be, vásárlási szándék nélkül. Sok esetben talán olcsóbban meg is tudnák venni a köteteket, mégis megéri, hogy itt a boltban személyesen találkozzunk, közösen hallgassunk zenét, megbeszéljük az új könyveket, akár az aktuálpolitikát is. Ez így van jól, ez egy nagy falu, jó értelemben mondva” – mondja. Miközben az apró, könyvekkel borított üzlethelyiségben beszélgetünk, ki-be járnak a vevők. Néhányan csak beugranak köszönni; van, aki az új könyvek után érdeklődik; van, aki a rendeléséért jött. „Úgy vonz ez a hely, mint a mágnes” – köszön el egy vásárló.
A személyesség, emberközeliség nemcsak a Láng Tékára, hanem a független könyvesboltok javára jellemző. Ezek a boltok a személyre szabott kereskedelem őrzői, sok a visszatérő vevő, „szinte hazajárnak”. „Egy üzletet fenntartani ma nagyon nehéz és költséges mutatvány, még akkor is, ha csak egy-két embert kell úgy-ahogy eltartania. Ezt mindenki láthatja akár vidéken, akár Budapesten – sorra nyílnak, majd zárnak be a boltok pár év után” – teszi hozzá Molnár Tímea, a soproni Cédrus Könyvesbolt és Antikvárium vezetője. – Az anyagiakat tekintve valóban állandóan a harctéren érezzük magunkat. De egészében véve mégsem nevezném küzdelemnek ezt a létformát. Pontosan azért, mert a környezetünk, a vásárlóink és mi ugyanarra vágyunk: közös élményekre és odafigyelésre. Havonta legalább egy könyvbemutatónk és gyerekeknek szóló foglalkozásunk vagy más könyves megmozdulásunk van – hogy együtt legyünk, együtt gondolkozzunk és beszélgessünk.”
Bár méretükből is adódóan kisebb lehet a könyvválaszték, mint egy nagy áruházláncban, ettől függetlenül „nincs olyan, ami nincs”. A vevő kérhet tanácsot, megrendelheti az adott kötetet. „Az udvariasság, a személyesség és a korrekt kiszolgálás az egyetlen út az életben maradáshoz – mondja Hományi Péter, az Írók Boltja munkatársa. – A szerzők közül is sokan bejárnak hozzánk. Van, akivel baráti a kapcsolatunk, van, akivel csak kölcsönösen odabiccentünk egymásnak. Az ide betérők közel fele törzsvásárló.” Rédei Éva is hasonló tapasztalatokról mesél: „Előfordul, hogyha valami olyan könyv jelent meg, amiről úgy vélem, valamelyik vevőnk számára érdekes lehet, akkor felhívom. Sajnos ma már ez a személyesség egyre inkább megy ki a divatból. Én a hagyományos kereskedelem híve vagyok, remélem, hogy nálunk néhány évtizedig ez így fog maradni, mert úgy érzem, fiataloknak és időseknek egyaránt van igényük arra, hogy emberi szóval találkozzanak, ne kizárólag a számítógéppel.” Sokan azonban, akik először kerülnek egy ilyen kis könyvesboltba, megszeppenhetnek attól, hogy ennyire személyes kontaktusba kell lépni, szívesebben böngésznek otthon, a gépen, mint valódi könyvesboltban. Ha ez a kényelem megvan, még az ár sem számít, véli Molnár. „Sokszor tapasztaljuk, hogy interneten háromszor annyiért rendelnek meg egy antikvár kötetet, mint amennyiért nálunk megkaphatnák…”
Árukapcsolás
Csupán könyvekből megélni tehát nem egyszerű. A tapasztalatok azt mutatják, hogy csak azok tudnak hosszabb távon megmaradni a piacon, akiknek „arcuk” van, vagy valamely más kiegészítő tevékenységgel segítik a könyveladást – például kávézóként, írószerboltként, galériaként is funkcionálnak. „Kell egy koncepció, egy jó megérzés; a legtöbb kisebb bolt specializálódik valamire: gyerekkönyvekre, idegen nyelvű könyvekre és így tovább” – mondja Mészáros János, a Két Egér nevű, gyerekkönyvekkel foglalkozó bolt tulajdonosa. A Láng Téka például a judaikában verhetetlen; a soproni Cédrus antikváriumként is működik, az Írók Boltja a kortárs irodalom rendezvényközpontjának és találkozóhelyének számít.
Az érintettek mind erősen szűrik, hogy mi kerül ki polcaikra. Az Írók Boltja például elsősorban választékában, pontosabban annak „kihelyezésében” különleges, magyarázza Hományi. „A költészetnek saját újdonságtárlója van, ami talán egyedülálló az országban, de kiemelt helyen tartjuk a prózai műveket, a filozófiai témájú és a művészeti könyveket is. A népszerű szórakoztató irodalom a bolt hátsó részén található, ha valaki keresi, persze megkaphatja az éppen divatos könyveket, de külön nem emeljük ki őket.” A Massolit az idegen nyelvű könyvek és a kávézó kombinálásával tudja fenntartani magát: „összességében javuló tendenciát mutatunk, folyamatosan egyre nagyobb forgalmunk van, egyre több útikönyvbe kerülünk be. De ha nem lenne a kávézórészleg, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne. Ez a hely szelleméből is adódik: az emberek sokszor munkahelyként is használják, sokan ide jönnek dolgozni, tanulni, öt-hat órákat itt ülnek. Enélkül, csak a könyvforgalomból nehéz lenne megélni.”
A 2000-es évek eleje volt a könyvesek utolsó fénykora, meséli Mészáros. A 2008-as válság ennek véget vetett, 2012-t emlegetik mélypontként, azóta folyamatos, lassú javulás látható. Sok bolt optimista, ha nem is bombaüzletnek, de fenntarthatónak tartják működésüket. Az Írók Boltjában is nőtt a vevők száma a válság óta, de Hományi szerint új kihívásokkal is szembesülnek. „Tíz évvel ezelőtt elég volt a hírnév, a brand varázsa. Ma már más a helyzet. A humán értelmiségnek nincs pénze a kultúrára, legalábbis nincs elég pénze ahhoz, hogy havonta annyi könyvet engedjen meg magának, amennyit szívesen megvenne.” A soproni Cédrus Könyvesboltnál ellenben már a vevők száma és a vásárlások értéke is drasztikusan csökken évről évre. „A tavalyi árbevételünk nem érte el a 20 millió forintot. Tíz éve még három boltunk volt a városban más-más profillal, két éve pedig már csak egy 50 négyzetméteres helyiségben működünk.” Pedig Molnár szerint egy kisebb városban, kisebb közösségben könnyebb megmaradni, jobban ismerik egymást az emberek, és egyszerűbben elérhetők a potenciális vásárlók.
Számítanak
„Be kell látnunk, hogy piaci jelentőségünk nincs” – magyarázza Molnár. „Amilyen számok, adatok jelennek meg a szakmával kapcsolatban, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit mi tapasztalunk. Látjuk, hogy az emberek többsége csak akkor vásárol nagyobb értékben könyvet, ha nagy leárazás van, vagy ha nélkülözhetetlen szakkönyvre, nyelvkönyvre van szüksége. Márpedig leárazás mindig van, ehhez a hálózatok jól hozzászoktatták a magyar vásárlókat. Hozzá kell tennünk, hogy a sajtóban az országos hálózatok kapcsán emlegetett 50-60 százalékos kereskedelmi árrés nálunk átlagban 30-35 százalék. Ebből nem lehet 30-40 százalékos akciókat csinálni.” Hogy pontosan milyen számadatok jellemzik a független könyvesboltokat mint könyvpiaci szereplőket, arról csak nagyságrendek mondhatók, külön kimutatások, adatok erre vonatkozóan nincsenek, mondta el megkeresésünkre Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) igazgatója. Mivel külön szervezet nincs, amely ezeket a boltokat tömörítené, nincsenek külön statisztikai adatok sem rájuk vonatkozóan. „A szabad forgalmú könyvpiac – amelybe a tankönyvek nem tartoznak bele – összesen 44 milliárd forintot jelent. Ebből 14-15 milliárd a része az Alexandrának, 11-12 milliárd a Libri–Shopline fúziónak, 6 milliárd körüli pedig a Lírának. A fennmaradó rész azonban nem kizárólag a független boltoké, ugyanis a hipermarketek, a kiadókhoz tartozó könyvesboltok is beletartoznak ebbe.” Becslések szerint körülbelül a forgalom 21 százaléka juthat a kis boltokra. „Az biztos, hogy a független könyvesboltok száma messze meghaladja a hálózathoz tartozókét, viszont a hálózathoz tartozók nagy üzletek. Az Allee-ban lévő Libri könyvesbolt talán az egyik legfiatalabb üzlet, mégis egyedül ez az üzlet elérte az egymilliárd forintos éves forgalmat. A kicsik forgalma jóval kevesebb” – teszi hozzá Zentai. A nagyok pedig elszívják a vásárlókat – vagy azért, mert vonzó a nagyobb kínálat, vagy azért, mert megengedhetik maguknak a nagyobb akciókat, amire a kis boltok képtelenek. „Látjuk ezt, és ezért tíz éve próbáljuk meggyőzni az éppen aktuális kormányzatokat arról, hogy szükséges bevezetni az árkötöttségi törvénynek nevezett, fix árakat biztosító szabályozást, amely az EU 18 országában szabályozza, hogy az újdonságok piacán ne történjen meg a folyamatos akciózás. Az állandó akciózással ugyanis gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy egy kis könyvesbolt versenyképes maradjon – magyarázza Zentai. – Vészes mulasztásnak tartom, hogy a kulturális kormányzat nálunk ezt nem teszi meg, arra hivatkozva, hogy nem időszerű. De ha megvárják, míg tönkremennek a kicsik, és időszerűvé válik, akkor már nem lehet őket feltámasztani.”
A független boltok védelme nemcsak amiatt lenne fontos, hogy a személyességet hirdető, közvetlen kapcsolatokra épülő hozzáállás és az általuk kialakított könyvek köré szerveződő kulturális terek fennmaradjanak a könyves színtéren. „A kis könyvesboltok azok, amelyek olyan könyvkiadókkal is szerződnek, amelyekkel a nagyok nem. A kulturális kínálat sokrétűségét biztosítják, fontos őket védeni” – teszi hozzá Zentai.
A függetlenek azonban bizakodnak, és igyekeznek megőrizni azt, ami különlegessé teszi őket: lelkesedésüket, személyes hangvételüket. Bár nagy akciókra, reklámkampányokra általában nincs pénzük, helyette rengeteg energiát ölnek a programszervezésbe és a közösségi tér fenntartásába. „Eleve, ha valaki egy ilyen helyet csinál, abban már van egyfajta nyitottság mások iránt, az tudja, hogy nemcsak a pénzről és a bizniszről szól. A Kis Könyves Éj is jó példa arra, hogy össze tudunk fogni. Nincsenek nagy konkurenciaharcok, nem érzem, hogy gyengítenénk egymást, sőt ellenkezőleg” – mondja Vértes Judit. A könyvpiac egyre nagyobb horderejű mozgásai persze kiszámíthatatlanná teszik a működést, sokan nem látnak előre, nem nagyon mernek tervezni. Az Ulpius bedőlése, az Alexandra nehéz helyzetbe kerülése mind-mind olyan tényezők, amelyek akár erősíthetik is a független könyvesboltok szerepét, bár sokak szerint a két vásárlóközönség nem feltétlenül fedi egymást. De mindig akad néhány új vevő, aki beleszeret a különös hangulatba, amelyet ezek a kis boltok nyújtanak. Ahogy Rédei fogalmaz: „ha bejön a vevő, és kér egy könyvet, az maga a vallomás. Abból az egy könyvből már sok mindent tudok, majdnem egy pszichoterápia.” A kis könyvesek többsége azért próbál fennmaradni, mert nekik ez csak másodsorban üzlet, elsősorban életforma.
