A heti rendszerességgel abszolvált kritikaírási penzumnak köszönhetően a szerző éppen arról a legfrissebb irodalmi korpuszról rendelkezik megbízható áttekintéssel, amelyet – az időbeli távolság hiányában – a legnehezebb biztonságosan besorolni, s amelyhez az irodalomtörténészeknek rendszerint nincs elegendő fogódzójuk. A könyv 16 írása négy nagyobb fejezetbe rendeződik, s az utolsó, ötödik fejezet kivételével valamennyi prózai munkákról szól. Az első két fejezetben hosszabb tanulmányok, a második kettőben Vajda Mihály, Nádas Péter, Selyem Zsuzsa, Závada Pál, Szilasi László, Garaczi László és Antal Balázs műveit bemutató hosszabb kritikai írások olvashatók. A Főúr, fizetek! című ötödik fejezet pedig Petri György kései gasztroverseit mutatja be.
Deczki Saroltát mindenekelőtt az a fajta irodalom érdekli, amelynek első számú tétje a szembenézés. A „múlttal, és azokkal a traumákkal, amelyeket máig nem sikerült feldolgozni sem a magyar társadalomnak, sem a közép-kelet-európai országok társadalmainak”. A kötet gerincét alkotó írások az utóbbi évek, évtizedek irodalmának azzal a vonulatával foglalkoznak, amelyek a 20. századi magyar és európai történelem kibeszéletlen, elhallgatott vagy éppen elhazudott társadalmi és nemzeti problémáival szembesítik az olvasót. Figyelmére joggal tartanak igényt a lét peremére szorult rétegek problémáit megszólaltató alkotások („szegénységirodalom”), illetve a rendszerváltás nyomán újra fellángoló etnikai konfliktusok generálta kollektív tapasztalatok terhes örökségével számot vetni próbáló munkák éppúgy, mint a második világháború máig ható traumái is.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
