Könyvmelléklet

Hogy értsük egymást

Deczki Sarolta: A jereváni rádió

  • Balogh Magdolna
  • 2022. június 8.

Könyv

A kötet a szerző utóbbi években született kritikáiból és tanulmányaiból ad koherens válogatást. Az írásokból az ismert kritikus és irodalomtörténész markáns portréja bontakozik ki, határozott kontúrokkal rajzolva körül nem csak érdeklődése tárgyát és irányát, és azt is, hogy mi a tétje számára az irodalommal való foglalkozásnak.

A heti rendszerességgel abszolvált kritikaírási penzumnak köszönhetően a szerző éppen arról a legfrissebb irodalmi korpuszról rendelkezik megbízható áttekintéssel, amelyet – az időbeli távolság hiányában – a legnehezebb biztonságosan besorolni, s amelyhez az irodalomtörténészeknek rendszerint nincs elegendő fogódzójuk. A könyv 16 írása négy nagyobb fejezetbe rendeződik, s az utolsó, ötödik fejezet kivételével valamennyi prózai munkákról szól. Az első két fejezetben hosszabb tanulmányok, a második kettőben Vajda Mihály, Nádas Péter, Selyem Zsuzsa, Závada Pál, Szilasi László, Garaczi László és Antal Balázs műveit bemutató hosszabb kritikai írások olvashatók. A Főúr, fizetek! című ötödik fejezet pedig Petri György kései gasztroverseit mutatja be.

Deczki Saroltát mindenekelőtt az a fajta irodalom érdekli, amelynek első számú tétje a szembenézés. A „múlttal, és azokkal a traumákkal, amelyeket máig nem sikerült feldolgozni sem a magyar társadalomnak, sem a közép-kelet-európai országok társadalmainak”. A kötet gerincét alkotó írások az utóbbi évek, évtizedek irodalmának azzal a vonulatával foglalkoznak, amelyek a 20. századi magyar és európai történelem kibeszéletlen, elhallgatott vagy éppen elhazudott társadalmi és nemzeti problémáival szembesítik az olvasót. Figyelmére joggal tartanak igényt a lét peremére szorult rétegek problémáit megszólaltató alkotások („szegénységirodalom”), illetve a rendszerváltás nyomán újra fellángoló etnikai konfliktusok generálta kollektív tapasztalatok terhes örökségével számot vetni próbáló munkák éppúgy, mint a második világháború máig ható traumái is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.