| ||
Szalai Vivien celebekről ír könyveket. Ebből a mondatból a posztmodern magyar bulvármédia logikája alapján következik, hogy maga is celeb. Mondhatni elbeszélőként maga is bevonódik az elbeszélésbe, a kietlen bulvárvilág végtelenített nagy történetébe. Krónikás, de kommentátor is egyben, hiszen mi másért lenne oly kusza tévéstúdiókban és képes napilapokban pózoló celebjeink élete, mint hogy az arra hivatott természetfeletti lény, az újságíró megfelelő keretbe rendezze, és hasznos magyarázatokkal lássa el azt?
Szerzőnk már két könyvet is abszolvált prostituáltügyben (plusz kettőt Stohl Buciról, de ez most mellékszál), vagyis nem lőhet nagyon mellé, ha a jól bejáratott erkölcsi klisékhez nyúl. A képlet nagyjából a következő: bemutatja szereplői munkájának kellemetlen (visszataszító, undorító) részleteit, amelyeket csekély fantáziával is könnyen magunk elé képzelhetünk, majd zavaros moralizálásba kezd, amely az erkölcsi elítélés és felmentés között ingázik, de sehol nem állapodik meg. Ez azért praktikus, mert homlokegyenest ellenkező véleményen lévő olvasók egyszerre érthetnek vele egyet, olvashatják együtt érzően, nagyokat bólogatva közben. A csinos fiatal lányok könnyű pénzhez jutnak olyasmivel, amit amúgy is megtennének, és ez jól van így? Igen! A velejéig romlott férfitársadalom letiporja az ártatlan virágszálakat, és még keres is rajta? Igen!
Ironikus, hogy a kiadó neve egy olyan korszakra utal (szecesszió, századforduló), amelyikben – amellett, hogy ez sosem volt egy felhőtlenül vidám szakma – azért volt kultúrája a prostitúciónak. Nem mentegetem, főleg nem sírom vissza, de volt kultúrája. Még a címben szereplő madame szó is valami effélét sugall. Ehhez képest a könyv főhőse az a Keleti Györgyi, akinek két fontos jellemzője van: az egyik, hogy Keleti György lánya, a másik, hogy Olaszországban futtatott lányokat, és ezért 1 év 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
| ||
Az „igaz történet” alcímmel ellátott, de a bulvárhírek szerint mégsem minden részletében hiteles mese arról szól, hogy az édesapja nélkül felnőtt kislány – miközben luxuskörülmények veszik körül – egyetlen lehetőséget látott arra, hogy apjának bizonyítsa életrevalóságát, egyszersmind magára vonja az atyai figyelmet és szeretetet: egy olasz prostihálózat működtetésével.
Miközben tombol a feminista diskurzus, tanulmánykötetek, könyvek, nép- és szakszerű cikkek jelennek meg női szerepről, a szexualitásról, a párkapcsolatok dinamikájáról vagy a pornográfiáról, ezt a könyvet vélhetően többen olvassák majd, mint az előbb említett kategóriák utóbbi tízévi termését egybevéve. És ez a könyv egy olyan nőt mutat be, aki ezt mondja: „Sokat kell egy nőnek tűrni, ha azt akarja, hogy minden rendben maradjon. Nem kell észrevenni dolgokat, se meghallani, mert akkor van a baj. Tényleg az a legjobb, ha egy nő befogja a szemét és a fülét… és persze a pofáját.”
| A nyomozás A szemfüles Magyar Nemzet cikkéből tudhatjuk, hogy a rendőrség is felfigyelt az „igaz történetre”: „Az egykori honvédelmi miniszter lánya egyebek közt arról írt, hogy egy ellenzéki politikus prostituáltakkal és manökenekkel csalta a feleségét, s közben kábítószert fogyasztott. A könyvben nem szerepel a politikus neve. A szerző mindössze annyit ismertetett, az érintett politikusnak gyönyörű felesége van, akit eldugott belvárosi lakásokban és külföldi munkának álcázott kéjutazásokon csalt meg, s nem ritkán bántotta is a nőket. Az Országos Rendőr-főkapitányság a Magyar Nemzet az ügyben feltett kérdéseire úgy válaszolt, hogy az V. Kerületi Rendőrkapitányság kábítószer-birtoklás bűntett elkövetésének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytat eljárást.” Keleti Györgyi a könyv megjelenése után úgy nyilatkozott, hogy a történetek egy részét Szalai Vivien találta ki. Keleti és apja pert indított Szalai és a kiadó ellen. |
Az is megér egy misét, hogy a főszereplőnk, miután leírja a megalázott, megnyomorított lányok történeteit, nagyvonalúan így nyilatkozik: „Nem bántam meg, amit tettem. Talán csak azt, hogy lebuktam.” Önfelmentésből jeles, de van jobb, a női nem lényeglátó jellemzése: „Ilyenek vagyunk mi, nők. Szolgálunk, kiszolgálunk és tűrünk, mert mindenki ezt várja el tőlünk.” Ebből pedig játszva kihozza azt az egyenletet, miszerint a kurva és a férjére főző-mosó feleség voltaképpen ugyanaz. Értsük jól: pénzért szexelni idegenekkel nem kellemes, de mivel egy rendes munkahely nem opció, gyakorlatilag nincs más választás: és ha nem leszel kurva, akkor is kurva leszel; vagy magányosan és boldogtalanul élsz.
Veszélyes instant erkölcsi füves könyv tehát ez az interjúval kiegészített, kétes hitelű naplórészleteket és a szerző által elbeszélt történeteket összefűző kötet. Átlátszó, ahogy a happy end jegyében megpróbálják lekerekíteni a sztorit, ahogy az újrakezdés, a megbánás fogalmaival próbálnak operálni, miközben Keleti Györgyi hol épp összeomlik, hol nem érti, mi is volt a baj. „Én szerettem a pénzt, és a prostitúciós hálózattal nagyon sok pénzt kerestem. Sosem bántam meg azokat az éveket.”
Szalai Vivien: A leghíresebb magyar madame, Art Nouveau, 2013, 231 oldal, 2999 Ft
