Szuggesztív szövegek, melyek a társadalmi tabuktól mentes gyereknyelv imitációjával kegyetlen játékra invitálnak minket, játékra, melyet nem saját szabályaink szerint játszunk, és amelyben így mi is vásárra visszük a bőrünket. A mondóka műfajának kreatív újraértelmezésén túl súlyos társadalmi problémákat is tematizál a kötet: a családon belüli erőszak, a diszkrimináció vagy a nemi identitás kérdése is felmerül a hatvanhat, zömében cím nélküli, számozott szövegben. A könyv sokszor nyomasztó atmoszférájának megteremtésében a páratlan oldalakon közölt, a gyerekrajzok formavilágát idéző grafikáknak (a szerző munkái) nagy szerepük van. Ezeken különböző, a szövegben is szereplő szimbolikus állatfigurák jelennek meg, vagy a versek sokszor igen összetett metaforáit vizualizálják. Inkább a szöveg részeként érdemes rájuk tekinteni, mintsem független illusztrációként, mivel sokszor az az érzésünk támad, hogy a grafikák a mondókákat költő kislány (?) rajzai.
A kitárulkozás gesztusa miatt néhol zavarba jöhet az olvasó, hiszen a szövegek által bizalmas, intim viszonyba kerülünk ezzel a valakivel, és egészen úgy érezhetjük, felelősséggel tartozunk érte és az általa elmondottakért. Nem családtagként, hanem játszótársként vagy idegen, kedves felnőttként (pedagógus, pszichológus) számít ránk, és von be saját univerzumába a gyerekhang, melyben nehezen férünk hozzá a saját, komfortos ismereteinkhez a világ működéséről. Olyan perspektívából ismerünk rá saját kapcsolatainkra, szemétségeinkre, a kortárs magyar társadalom problémáira, amely felett nincs hatalmunk, s amelyet így kénytelenek vagyunk (újra)átélni, megérteni.
Prae.hu, 2013, 126 oldal, 2000 Ft
