Könyv

Hulladék

Erlend Loe: Leltár

Könyv

Nina Fabernek, az irodalmi élet egykori üdvöskéjének, generációja finom hangú lírikusának sok mindenhez van érzéke, csak éppen a trendiséghez nincs. Egy kicsi sincs. Sokáig azt sem realizálja, hogy nem csak az a baj az élettel, amit ő annak gondolt. Magánéleti válságain és alkoholproblémáin kívül történik vele valami, ami gyakorlatilag nem vele történik, mégis végzetesen befolyásolja az ő karrierjét (is).

Az eddigi életműből tudhatjuk, hogy ha egy Erlend Loe-hősnek váratlanul elege lesz, abból nagyon furcsa dolgok következnek. A szilárdnak hitt koordináták eltűnnek, a világ hirtelen átalakul.

Míg a szerzőnek ismertséget hozó Naiv.szuperben a hős tébláboló, unatkozó huszonéves, akinek egyhangú életében a változások szinte maguktól értetődők, és az addigi életformából kilépéshez elég egy utazás, a Doppler már emeli a tétet. Ő az egész nyugati civilizációnak fordít hátat – kísérletét egy trilógián át követhetjük. A trilógia – mint az összes Erlend Loe-könyv – könnyed hangú, olvasmányos, olykor könnyesre nevettetős, mégis mélyre megy.

„Elkötelezett híve vagyok a dolgok elmagyarázásának” – vallja a szerző, és mintha könyvei valóban tanmesék lennének abban az értelemben, hogy mindig egy-egy jelenséget mutat fel, miközben humorral, iróniával és váratlan fordulatokkal világít rá a dolgok mindkét oldalára.

Loe eddig olyan hősöket választott, akikkel könnyű volt azonosulni. Fiatal felnőttjeinek útkereső, szorongó botladozása, jóravaló polgárainak küzdelme a jóléti társadalom unalmával vagy éppen széteső házasságukkal sokak élethelyzetére és érzéseire rímelt. Ám most másodjára választ olyan protagonistát, akivel kicsit nehezebb együtt érezni. Több kritikusa a Fvonkot tartja a leggyengébb művének, abban egy kisember élete gyökeresen megváltozik, mikor Jens, a miniszterelnök álnéven beköltözik a házába.

Most is adódik a kérdés: kit érdekel egy elaggott alanyi költő nevetséges harca? Ráadásul eleinte nehéz eldönteni, miért is küzd Nina. Ha csak a siker olcsó csillogásáért, valóban nem érdemelne többet annál, mint hogy kétségkívül viccesen ábrázolt harcán úgy kacagjunk, mint egy bohóctréfán. Ám ahogy Loe-tól megszoktuk, most sem ússzuk meg erős társadalom- és kultúrakritika nélkül. Mert nem az a tét, hogy Nina mégis megtarthassa a lemondott felolvasását. Még csak nem is az, hogy csupa jó kritika jelenjen meg a művéről. Hanem az, hogy megalázása és emberi méltóságának megsértése mögött meglássuk: mi magunk, olvasók is részei vagyunk annak a folyamatnak, mely odáig vezetett, hogy már a kultúra is árucikké válhatott. Hogy egy kiadónál több a marketinges, mint a szerkesztő, ahol csupán a marketingszempontok szabják meg, melyik munka mennyit ér. Hogy nem lényeges, milyen vagy, mert úgyis brandet építenek belőled. Csodálatos jelenet, amikor Nina könyvbemutatójára a szerkesztője, Cato az épp aktuális, jól kitalált és futtatott szerzővel, Wollypoppal érkezik. A fiatal lányról persze kilométerekről süt, mennyire menő, úgy is viselkedik, mint egy popsztár, első verseskötetének is a neve – azaz a márkajele – a címe. Wollypop klassz brand, ő kap minden díjat, holott a versek nívója Nina szerint „igen közeli rokonságot mutat a hulladék kategóriájával”. Ha Nina beolvasna neki, ő tűnne nevetségesnek. Senki nem mer semmit mondani, nehogy kiöregedettnek tartsák, olyannak, aki nem érti az idők szavát. Így hát mindenki Wollipopnak csápol, de holnap már nem a kötött sapkás kis manökenköltő lesz a nyerő, mert kell az új varázslat. A szuperingerekhez szoktatott olvasókat a kiadóknak és a könyves rendezvényeknek jól eladható szerzőkkel és magasirodalomnak álcázott szövegekkel kell kiszolgálniuk. Hirtelen már nem is tűnik olyan nevetségesnek a költő, aki voltaképpen a mi megmaradt értékeinket leltározza.

Karafiáth Orsolya

Fordította: Lőrincz Balázs Bendegúz. Scolar Kiadó, 2019, 158 oldal, 3450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.