Könyv

„A fiúk még holtan is csak bajt okoztak.” Ezzel a mondattal kezdődik a Pulitzer-díjas amerikai író, Colson Whitehead legutóbbi, hetedik, magyarul második regénye, A Nickel-fiúk. Már ebből is kiderül, hogy a szerző ezúttal nem árul zsákbamacskát, nem a meglepő megoldásokra helyezi a hangsúlyt (a vége felé mégis akad egy), hanem egy megtörtént eseménysor „felregényesítésére” tesz kísérletet.

a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – Világirodalom

A morális és anyagi csőd szélén táncoló nemzeti könyvtár új vezetése már körvonalazódik, de Demeter Szilárd nagyszabású vízióin túl egyelőre keveset tudni arról, hogyan tervezik megmenteni az OSZK-t a következő években.

Kreatív írást tanít, a KULTer.hu alapító-főszerkesztője, az Alföld szerkesztője. Három verseskötet után a legújabb munkája egy Szegedi-Varga Zsuzsanna képzőművésszel közösen létrehozott kétnyelvű művészkönyv, melynek lapjain apokaliptikus víziók is megjelennek.

Beauvoir első regénye, A vendég nő (1943) Sartre, Olga Kosakiewicz és a saját szerelmi hármasáról szól, a Mások vére (amelyből Claude Chabrol 1984-ben dagályos filmdrámát rendezett, Hélène szerepében Jodie Fosterrel) háborús története sem nélkülözi a többszereplős érzelmi drámát, felmutatva, hogy nem függetleníthetjük magunkat a történelemtől. A könyv 1945-ben jelent meg (magyarul most először olvasható), de Beauvoir az események kellős közepén, 1941 októbere és 1943 májusa között írta.

Bezárt könyvesboltok, elmaradt Könyvfesztivál és minden bizonnyal elmaradó Könyvhét, író-olvasó találkozók helyett Facebookon közvetített beszélgetések. Lehangoló képet mutat a könyves szektor a vírus árnyékában, és nagy kérdés, mi lesz, ha a járvány véget ér.

Színpadra alkalmazta a Veszedelmes viszonyokat, aztán filmre is – ezért Oscar-díjat kapott. Ibsen Babaházát megrövidítette, a Hedda Gablert New Orleansba helyezte, Márai gyertyáit Jeremy Ironsszal égette csonkig a West Enden. Telefonon beszélgettünk vele.

A költői visszatérés kockázatos mutatvány, ennek egyik példája az utóbbi évekből Parti Nagy Lajos Létbüféje. A lírikusként indult, irodalomtörténetileg is jelentős költői életművén 2003-ig szisztematikusan dolgozó szerző tizennégy, műfaji és műnemi kísérletezéssel töltött év után jelentkezett ismét verseskötettel, melyet nagy várakozás előzött meg.